Dr. Tulassay Tivadar köszöntője a „A magyar középgeneráció” reprezentatív kiállításán

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

A Magyar Fes­té­szet Nap­ja idén októ­ber 14–25-ig tar­tó hét­re esett. S jól van így ez az ellent­mon­dás. Az idő szo­rí­tá­sá­ban és a modern kor embe­ri roha­ná­sá­ban szin­te mind­egy is: egy nap vagy egy hét. Az örök­ké­va­ló­ság­hoz képest pedig – miként a zsol­tá­ros írja: ezer esz­ten­dő annyi előt­ted, mint a teg­na­pi nap, a mely elmúlt, és mint egy őrjá­rá­si idő éjjel – nem is különb­ség.

Az örök­ké­va­ló­ság emle­ge­té­se nem alap­ta­lan, mert a művé­szet, a művé­szi kife­je­zés igé­nye az örök­lé­tet ost­ro­mol­ja. A művé­szet nem más, mint annak meg­ra­ga­dá­sa és elmon­dá­sa, leírá­sa, lefes­té­se, és elze­né­lé­se, ami a Para­di­csom­kert­ből ben­nünk, lel­künk mélyén meg­ma­radt. Illet­ve, amit ebből a tehet­ség fel­szín­re tud hoz­ni. A hall­ha­tat­lan nagy mes­te­rek ese­tén szin­te tet­ten érhe­tő mind­ez: azt szok­ták mon­da­ni, hogy Bach és Mozart kezét, Fra Ange­li­co és Leo­nar­do ecset­jét a Terem­tő fog­ta. A művé­szet a para­di­csom­ker­ti tit­kot pró­bál­ja meg­fej­te­ni. Titok­nyi­to­ga­tók vagyunk azon­ban mind­nyá­jan. Egész éle­tünk­ben. Titok­nak szü­le­tünk és titok föl­di éle­tünk elmú­lá­sá­nak miként­je is. S a köz­tes idő – éle­tünk – is tele van titok­kal. Az már a mi fel­ada­tunk, hogy meg­fejt­sük jöve­te­lünk értel­mét és cél­ját. Ezt mások nem mond­hat­ják meg nekünk. „Ben­ned a Cél, és nálad a Kulcs” írja Babits. De mások – így az érzé­keny művé­szek – hoz­zá­se­gít­het­nek a Kulcs és a Cél fel­is­me­ré­sé­hez. A művé­szet segít­het a saját tit­kod meg­fej­té­sé­ben. S ez az a bel­ső titok, amely­nek meg­fej­té­se elve­zet a bol­dog­ság­hoz. Így tehát a művé­szet meg­ér­té­se vég­ered­mény­ben bol­dog­ság­ke­re­sés.

Nem­csak nekünk fon­tos azon­ban, hogy a Magyar Fes­té­szet Nap­ja kap­csán egy álló héten keresz­tül, sőt, ha az aktu­a­li­tás­hoz kap­cso­ló­dó ese­mé­nye­ket is ide szá­mít­juk, akkor jó más­fél hóna­pig fény essen a magyar fes­té­szet­re. Szt. Lukács nap­ja kivá­ló alkal­mat kínál erre, s 2002 óta élünk is a lehe­tő­ség­gel. Közös­sé­günk­nek, s nem­csak magya­rok­nak, hanem az euró­pai ember­nek fon­tos a vizu­á­lis kul­tú­ra. Mi magya­rok ebben saj­nos nem állunk jól. Nekünk nin­csen vizu­á­lis kul­tú­ránk. Miként zenei kul­tú­ránk van (bár las­san arról is csak azt mond­hat­juk, hogy volt), látá­sunk nem kifi­no­mult, nehe­zen befo­ga­dó, az újdon­sá­gok­ra nem fogé­kony, s letűnt sémák­kal él. Ebből a szem­pont­ból is fon­tos „A magyar közép­ge­ne­rá­ció és a szerb fes­tő­mű­vé­szek közös kiál­lí­tá­sa”. Neve­lő hatá­sú lehet vizu­á­lis kul­tú­ránk fej­lő­dé­se szem­pont­já­ból. Hiszen való­ban a magyar fes­tők derék­ha­da állít ki a Gra­phi­soft Park­ban. A kiál­lí­tást a sok­szí­nű­ség domi­nál­ja, ahol jól meg­fér egy­más mel­lett a monoch­rom abszt­rak­ció, a struk­tu­ra­liz­mus, a mini­mal art, a rea­lis­ta fes­té­szet, a fotorea­liz­mus, még Cser­nus Tibor hatá­sát is fel­fe­dez­het­jük. A sok­szí­nű­ség ter­mé­sze­tes és vál­lal­tan fon­tos. Ha a közép­ge­ne­rá­ció mun­ká­it mutat­ja be a kiál­lí­tás, akkor nem is nagyon lehet más, hiszen szá­mos, jelen­tős kor­társ magyar fes­tő alkot elté­rő stí­lus­ban. Csak öröm, hogy ilyen szép szám­ban fogad­ták el a kurá­tor kéré­sét. És a kiál­lí­tás vizu­á­lis kul­tú­rát neve­lő hatá­sa éppen erre a sok­szí­nű­ség­re vezet­he­tő vissza. Min­den­ki öröm­mel fel fog fedez­ni 1–2 képet, ame­lyet ért, vagy érte­ni vél: min­den­eset­re talál vala­mi izgal­ma­sat az adott kép­ben, és teszik neki. Ám ugyan­ak­kor elmegy sok más alko­tás mel­lett is, s az eltöl­tött pil­la­na­tok hatá­sa nem múlik el nyom­ta­la­nul. S ez a fon­tos. Így fej­lő­dik aka­rat­la­nul is vizu­á­lis kul­tú­ránk. Ám ezen a téren nagy veszély­nek és csá­bí­tás­nak is ki vagyunk téve. A tech­ni­ka fej­lő­dé­sé­nek köszön­he­tő­en a modern kor­ban az infor­má­ció­áram­lás digi­ta­li­zá­ló­dott, hihe­tet­le­nül fel­gyor­sult és a vizu­a­li­tás­ra épít. Olcsó, hatás­va­dász rek­lá­mok­kal, klip­pek­kel ont­ja az embe­rek­re a „művé­szi­nek” tar­tott vizu­á­lis infor­má­ció­hal­mazt, mani­pu­lál­ja a tömeg véle­mé­nyét, s tor­zít­ja az amúgy sem fej­lett képi kul­tú­rát. S mivel a digi­tá­lis tech­ni­ka által meg­je­le­ní­tett infor­má­ció nem első­sor­ban az érte­lem­re, hanem az érzel­me­ken keresz­tül hat, követ­kez­mé­nye fel­mér­he­tet­le­nül lesúj­tó. Nos, ezzel kell fel­ven­nie a Magyar Fes­té­szet Nap­ja kap­csán itt kiál­lí­tó magyar közép­ge­ne­rá­ci­ó­nak a ver­senyt. Egyen­lőt­len harc­nak tűnik? Egyen­lőt­len a harc. De nem remény­te­len!

S per­sze ez prob­lé­ma fel­ve­ti a tömeg­kul­tú­ra és a magas­kul­tú­ra para­dig­má­ját. A piac­nak, értsd tömeg­nek dolgozik-e a fes­tő, vagy művé­sze­te való­já­ban még­is­csak arról az embe­ri tisz­ta­ság­ról és bel­ső érték­ről szól, ami iga­zá­ból a meg­ha­tá­ro­zó­ja az embe­ri lényeg­nek? A tömeg­kul­tú­ra – Lányi And­rás sze­rint – irá­nyí­tott kény­szer­fo­gyasz­tás. „Jel­lem­ző­je a kul­tu­rá­lis javak­hoz fűző­dő viszony sze­mély­te­len­né válá­sa. A befo­ga­dó sem­mi­lyen köl­csö­nös­sé­gi viszony­ban nem áll a kul­tú­ra elő­ál­lí­tó­i­val. A tömeg­kul­tú­ra művé­szet­el­le­nes. A művé­sze­tek olyan kivo­na­tát állít­ja elő, ame­lyet a befo­ga­dó rövid úton, szel­le­mi akti­vi­tás mel­lő­zé­sé­vel élvez­het.”

Vajon ennyi­re egy­sze­rű vol­na a kép­let? Min­den magas­kul­tú­ra mara­dan­dót hoz-e való­ban lét­re, s min­den tömeg­kul­tú­ra silány? Talán nem sza­bad kitar­ta­ni az elit- és tömeg­kul­tú­ra hagyo­má­nyos dicho­tó­mi­á­ja mel­lett, hanem egy sok­szí­nű, dina­mi­kus, réte­ge­zett kultúra-modellben cél­sze­rű értel­mez­ni a minő­sé­get, a lehe­tő­sé­ge­ket és a kor­lá­to­kat. Való­szí­nű­leg iga­za van azon­ban annak, aki így fogal­maz: a tömeg­kul­tú­ra csak néz, a magas­kul­tú­ra lát is. A tömeg­kul­tú­ra csak befo­gad­ni képes, ala­kí­ta­ni nem. A magas­kul­tú­ra irá­nyí­ta­ni is tud, továb­bá befo­gad­ni, és újat lét­re­hoz­ni.

A befo­ga­dás jelen­tő­sé­gét is hang­sú­lyoz­ni kell. A művek minő­sé­gét, jelen­té­sük­nek érvé­nyes­sé­gét már nem egy erre sza­ko­so­dott vagy fel­ha­tal­ma­zott tes­tü­let, illet­ve intéz­mény hatá­roz­za meg, hanem elvi­leg a közön­ség. Ugyan­ak­kor ne feled­jük, hogy az újko­ri mece­na­tú­ra esz­köz­tá­rai is kifi­no­mul­tak a glo­ba­li­zált világ­ban: nem min­dig az érték szá­mít, sztá­rol­hat­nak művé­sze­ket, sőt mi több, meg tud­ják csi­nál­ni a világ­hírt.
Schil­ler­nek iga­za lehe­tett „Kannst Du nicht allen gefal­len durch Dei­ne Tat und Dei­ne Kunstwerk/Mach es wen­i­gen recht/Vielen gefal­len ist sch­limm.“ Műve­id­del nem tudsz min­den­ki­nek tet­sze­ni. Elég, ha keve­sen sze­re­tik őket. Sokak­nak ked­vé­re len­ni rossz. Klimt is ezt a pár sort írta a Nuda ver­i­tas fest­mé­nyé­re.
Hiszen a művé­szet való­já­ban még­is­csak az embe­ri tisz­ta­ság­ról és bel­ső érték­ről kell, hogy szól­jon, s az embe­ri léte­zés leg­na­gyobb mély­sé­ge­i­ről és fáj­dal­ma­i­ról adnak hírt az iga­zi alko­tá­sok.

(Márai Sán­dor: Füves könyv – Az embe­ri anyag­ról). *“Ötezer éve, tíz­ezer éve nem vál­to­zott az embe­ri anyag. Csak a jel­me­zek vál­toz­tak, az együtt­élés rend­sze­rei és fel­té­te­lei. Az, ami az ember – a lélek és jel­lem -, nem vál­to­zott. Ur váro­sá­ban, Babi­lon­ban ugyan­azok az embe­rek éltek, mint ma Buda­pes­ten: s lel­kük­ben ugyan­úgy érzé­kel­ték a vilá­got és pon­to­san úgy felel­tek a világ­ra. Csak éppen – műsze­rek nél­kül – köze­lebb vol­tak a világ tit­ka­i­hoz, az idő­höz, a csil­la­gok­hoz, a ter­mé­szet jel­be­szé­dé­hez.  Hal­lá­suk fino­mabb volt, látá­suk – táv­cső nél­kül is – éle­sebb, érzé­ke­lőbb, sej­tőbb, meg­ra­ga­dóbb. Az embe­ri anyag nem vál­to­zott, de az ember – hála néhány láng­ész­nek és műszer­nek – vakabb és süke­tebb a civi­li­zá­ci­ó­ban, mint volt az embe­ri idők ele­jén. Tunyább és bam­bább. Érte­sül­tebb és ugyan­ak­kor tudat­la­nabb. Azt hiszi, gomb­nyo­más­ra igaz­gat­ja a világ­egye­te­met. Ez az óri­á­si szer­ke­zet, a civi­li­zá­ció, szám­űz­te az embert a világ nagy, tit­kos, ben­ső­sé­ges közös­sé­gé­ből.” *

Tapasz­ta­la­ta­im azt köz­ve­tí­tik, hogy higgyek Mára­i­nak. Ezen a lehan­go­ló diag­nó­zi­son csak művé­szet segít­het. Azok a művé­szek, akik őriz­nek vala­mit a Para­di­csom­kert­ből. Akik köze­lebb van­nak a világ tit­ka­i­hoz, az idő­höz, a csil­la­gok­hoz, s a világ jel­be­szé­dé­hez. S akik elég­gé érzé­ke­nyek ahhoz, hogy mind­ezt vias­kod­va bár, de bel­ső sérü­lés nél­kül elmond­ják, meg­je­le­nít­sék, lefes­sék nekünk, mani­pu­lált, értet­len halan­dók­nak.

Mélyen meg vagyok arról győ­ződ­ve, hogy 2013-ban a Magyar Fes­té­szet Nap­ján, a „A magyar közép­ge­ne­rá­ció” rep­re­zen­ta­tív kiál­lí­tá­sán, a XIX. szá­zad­ban gyö­ke­re­dző, és a XXI. szá­zad­ban hely­re­ál­lí­tott, tehát a meg­ma­ra­dás miatt nekünk már-már szak­rá­lis­nak ható kiál­lí­tó helyen min­den­ki, MINDENKI meg fog áll­ni a kiál­lí­tás egy képe előtt, mert vala­mi meg­ra­gad­ta, fog­va tart­ja, meg­fo­gal­maz­ni ugyan nem fog­ja tud­ni, de érzi, hogy a vászon és a fes­ték között vala­mi több van, ami­től lel­ke fénye­se­dik, s elte­lik békes­ség­gel. S ekkor kezd hat­ni a fes­té­szet, a művé­szet kegyel­me.

Min­den­ki­nek sok sikert kívá­nok e fel­fe­de­zés­hez, a kép meg­ta­lá­lá­sá­hoz!

Buda­pest, 2013. Szt. Lukács nap­ján

Dr. Tulas­say Tiva­dar
egye­te­mi tanár,
az MTA ren­des tag­ja

Megújuló hagyományok a Magyar Festészet Napján

A Graphisoft Park ad otthont a kortárs művészeti program fő attrakciójának

Buda­pest 2013. októ­ber 10. – Tizen­ket­te­dik alka­lom­mal ren­de­zik meg a Magyar Fes­té­szet Nap­ját októ­ber 18-án, Szent Lukács, a fes­tők védő­szent­jé­nek ünne­pén, amely meg­szám­lál­ha­tat­lan ingye­ne­sen láto­gat­ha­tó kiál­lí­tás­sal és ese­ménnyel vár­ja a nagy­kö­zön­sé­get. A tizen­egy évvel ezelőtt egy­na­pos­nak indult kor­társ festészet-ünnep az egy­re nívó­sabb kap­cso­ló­dó prog­ra­mok­nak köszön­he­tő­en ebben az évben is több­na­pos­ra duz­zadt. 2013-ban a Magyar Fes­té­szet nap­ja kiemelt ven­dé­gei a szom­szé­dos Szer­bia fes­tő­mű­vé­szei lesz­nek. E mel­lett idén a szer­ve­zők több alka­lom­mal és hely­szí­nen is meg­em­lé­kez­nek a 160 éve szü­le­tett magyar fes­tő­ről, Csont­váry Koszt­ka Tiva­dar­ról

Kiss Zol­tán Lász­ló a Magyar Fes­té­szet Nap­ja Ala­pít­vány elnö­ke a fes­té­szet ünne­pé­nek alap­esz­mé­je­ként a szel­le­mi nyi­tott­sá­got és a szak­mai sok­szí­nű­sé­get emel­te ki, ahol a nézők min­den fes­tői irány­zat leg­jobb­ja­i­val talál­koz­hat­nak. „A fes­té­szet – mint ősi műfaj – a maga sze­mé­lyes jelen­lé­té­vel külön­le­ges jelen­tő­sé­gű lehet a XXI. szá­zad súlyos ellent­mon­dá­sok­kal ter­helt vizu­á­lis kul­tú­rá­já­ban, mely­nek fon­tos­sá­gát már a művé­sze­ti neve­lés­ben is elen­ged­he­tet­len­nek tart­juk.”

Októ­ber 17-én nyit­ja meg kapu­it a Magyar Fes­té­szet Nap­ja Ala­pít­vány szer­ve­zé­sé­ben meg­va­ló­su­ló egyik leg­na­gyobb gyűj­te­mé­nyes, közös tár­lat a Gra­phi­soft Park­ban. A vado­nat­új, erre a ren­dez­vény­re külön­le­ge­sen fel­ké­szí­tett, kb. 1000 nm-es kiál­lí­tó­tér­ben a magyar közép­ge­ne­rá­ció és a szerb ven­dég fes­tő­mű­vé­szek alko­tá­sai lát­ha­tók majd. Kocsány János a Gra­phi­soft Park vezér­igaz­ga­tó­ja meg­győ­ző­dés­sel vall­ja, hogy a kre­a­tív gon­dol­ko­dás szer­ves részét képe­zi a művé­sze­ti alko­tá­sok meg­ér­té­se, befo­ga­dá­sa és sze­re­te­te. „A művé­szek által vászon­ra fel­vitt gon­do­la­tok ins­pi­rál­ják az egyéb terü­le­te­ken alko­tó, első­sor­ban műsza­ki vég­zett­sé­gű mun­ka­tár­sa­kat. Örü­lünk, hogy teret biz­to­sít­ha­tunk a Magyar Fes­té­szet Nap­ja ren­dez­vény­nek, és bízunk ben­ne, hogy sike­rül köze­lebb hoz­nunk a fes­tő­mű­vé­szek sok­szí­nű üze­ne­tét az iro­da­park mun­ka­tár­sa­i­hoz.”

Októ­ber 18-án ren­de­zik meg az immár hagyo­má­nyos­sá vált Fes­té­szet Ünne­pét a XI. kerü­let­ben, a Bar­tók Béla úton. A Gel­lért Hotel­től a Móricz Zsig­mond kör­té­rig szá­mos galé­ria kap­cso­ló­dik be az egész napos, ingye­nes, igé­nyes, inter­ak­tív és lát­vá­nyos ren­dez­vény­fo­lyam­ba.

Októ­ber 19-én gaz­dag prog­ram­mal vár­ják a Tisza-parti város alko­tói a fes­té­szet iránt rajon­gó­kat a fővá­ros­ban és Szol­no­kon egy­aránt. A vidé­ki művész­vi­lág kép­vi­se­le­té­ben ebben az esz­ten­dő­ben a Szol­no­ki Galé­ria és Művész­te­lep ismét csat­la­ko­zik a ren­dez­vény­so­ro­zat­hoz.

Októ­ber 20-án Sze­ge­den, a REÖK Palo­tá­ban a Magyar Fes­té­szet Nap­ja egyik kiemelt ren­dez­vé­nyén a hazai alko­tók 70 év felet­ti tag­jai és a fia­tal, 35 év alat­ti gene­rá­ció művé­sze­tét ismer­he­tik meg a műfaj sze­rel­me­sei. Élet­mű­dí­jat kap a Magyar Fes­té­szet Nap­ja Ala­pít­vány fes­tő­mű­vé­szei közül egy doa­yen és Maticska-díjat érde­mel ki fest­mé­nye­i­vel egy külön­le­ges, fia­tal tehet­ség.

Sze­ma­dám György fes­tő­mű­vész, a Magyar Művé­sze­ti Aka­dé­mia Kép­ző­mű­vé­sze­ti Tago­za­tá­nak veze­tő­je elmond­ta, hogy az orszá­gos jelen­tő­sé­gű, új szellemi-kulturális cent­rum, a Pes­ti Viga­dó kiál­lí­tó­ter­me­i­nek átadá­sá­ig a nagy hagyo­mánnyal ren­del­ke­ző Magyar Fes­té­szet Nap­ja kiállítás-sorozatot a Magyar Művé­sze­ti Aka­dé­mia kiemelt szak­mai ren­dez­vény­ként támo­gat­ja. „Az MMA kép­ző­mű­vé­sze­ti szak­mai díjak, ösz­tön­dí­jak, illet­ve egyéb anya­gi és erköl­csi támo­ga­tá­sok for­má­já­ban szol­gál­ja a kiemel­ke­dő súllyal meg­je­le­nő művé­szi törek­vé­se­ket, vala­mint segí­ti szín­vo­na­las, új művek lét­re­jöt­tét.”

Évről évre egy­re több galé­ria és kiál­lí­tó­hely kap­cso­ló­dik a Fes­té­szet Nap­ja ünne­pé­hez, új szí­nek­kel, tar­tal­mak­kal tölt­ve meg azt. A prog­ram­so­ro­zat egyik kife­je­zett inno­vá­ci­ós érté­ke, hogy a kor­társ fes­té­szet mel­lett a társ­mű­vé­sze­tek több hely­szí­nen is fon­tos sze­rep­hez jut­nak, mint pl. a Fene­ket­len tónál, a Kopa­szi Gát­nál, a Mil­le­ná­ri­son, a Wax Bőr­gyár kul­tu­rá­lis tere­in vagy a Gra­phi­soft Park­ban meg­ren­de­zett ese­mé­nye­ken. Az ünne­pi ren­dez­vény­sor egyik jel­leg­ze­tes ele­me az önte­vé­keny­ség is, amellyel a képzőművész-szakmát és a közön­sé­get érin­tő kér­dé­sek folya­ma­to­san átfor­má­lód­nak esemény-tervezetekké és meg­va­ló­su­ló prog­ra­mok­ká.

A Magyar Fes­té­szet Nap­ja szá­mos segí­tő tár­sat tud­hat idén is maga mel­lett, ezek közül kiemel­ke­dik a Gra­phi­soft Park, mint a ren­dez­vény egyik fő hely­szí­ne, Újbu­da Önkor­mány­zat, egy másik köz­pon­ti hely­szín biz­to­sí­tó­ja és szak­mai part­ne­re a Magyar Művé­sze­ti Aka­dé­mia. A Fes­té­szet Ünne­pe köré szer­ve­ző­dő ren­dez­vé­nyek kiemelt média­part­ne­re, a köz­mé­dia több csa­tor­ná­já­val, a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyon­ke­ze­lő Alap (MTVA).

Hát­tér: A Magyar Fes­té­szet Nap­ja ünne­pét elő­ször 2002-ben ren­dez­ték meg Buda­pes­ten, civil kez­de­mé­nye­zés­re, Szent Lukács, az orvo­sok és a fes­tők védő­szent­je nap­ján. A kor­társ fes­té­sze­ti sereg­szem­le meg­ál­mo­dói – Brá­da Tibor, Zsol­nai Gábor, Bayer Ilo­na, Szent­györ­gyi József és Fabók Gyu­la – és köve­tő­ik a fest­mé­nyek művé­sze­ti szín­vo­na­lá­ból és egye­di­sé­gé­ből adó­dó érték elis­mer­te­té­se, a kor­társ magyar fes­tők és műve­ik irán­ti közön­ség­sze­re­tet kiví­vá­sa mel­lett évről évre külö­nö­sen nagy hang­súlyt fek­tet­nek a társ­mű­vé­sze­tek jelen­lé­té­re a foko­za­to­san fesz­ti­vál­lá duz­za­dó prog­ram­so­ro­zat­ban. A hagyo­má­nyos ele­mek – egyéni- és gyűj­te­mé­nyes kiál­lí­tá­sok, műhely­be­szél­ge­té­sek és kon­cer­tek – mel­lett inter­ak­tív performance-ok, workshop-ok, szim­pó­zi­u­mok és több más inno­va­tív műsor­elem is gaz­da­gít­ja a ren­dez­vé­nye­ket. Hagyo­má­nyos­sá vált min­den évben egy-egy élet­mű­díj átadá­sa a kor­társ fes­tő­mű­vé­szet egyik nagy doayen-je szá­má­ra Tavaly Veres Sán­dor Lász­ló vehet­te át az elis­me­rést, aki­nek külön kiál­lí­tá­sa is lát­ha­tó majd a Gel­lért Hotel Zene­ter­mé­ben. A régeb­bi díja­zot­tak között olyan neve­ket olvas­ha­tunk, mint Loson­czy Tamás, Kokas Ignác, Sváby Lajos, Konok Tamás és Brez­nay József. Ebben az esz­ten­dő­ben egy külön­le­ges fia­tal tehet­ség Maticska-díjjal lehet gaz­da­gabb a Magyar Fes­té­szet Nap­ja Ala­pít­vány jóvol­tá­ból

október 15. kedd

18.00 
Sem­mel­weis Sza­lon
1085 Buda­pest, Üllői út 26.

FÉNY ÉS ÁRNYÉK
Atlasz Gábor fes­tő­mű­vész kiál­lí­tá­sa

A fes­tő­vel beszél­get és a kiál­lí­tást
meg­nyit­ja: Sedi­ánsz­ky Nóra dra­ma­turg
A meg­te­kin­tés­hez a továb­bi napo­kon beje­lent­ke­zés szük­sé­ges:
tel.: +36 20 663 2055, rendezveny@semmelweis-univ.hu
novem­ber 15-ig

18.00 
Karin­thy Sza­lon
1111 Buda­pest, Karin­thy Fri­gyes út 22.

60 – Gáll Ádám Munkácsy-díjas
fes­tő­mű­vész kiál­lí­tá­sa

Meg­nyit­ja:
Nyit­va tar­tás:
H-P 11–18 órá­ig, Szo: 10–14 órá­ig
novem­ber 8-ig

október 17. csütörtök

17.00 
KULTI Sza­lon
1111 Buda­pest, Szent Gel­lért tér 1–3.   

Psze­u­do Csont­váryk” kép­ha­mi­sít­vá­nyok – kiál­lí­tás 

Az Újbu­dai Kul­tu­rá­lis Inté­zet és Dr. Gege­si Kiss József bemu­tat­ja a „pszeudo-Csontváry” műve­ket.

18.00 
Gra­phi­soft Park | 58. sz. épü­let
1031 Buda­pest, Záhony utca 7.

A magyar közép­ge­ne­rá­ció és a szerb fes­tő­mű­vé­szek közös kiál­lí­tá­sa

Meg­nyit­ja: Son­ja Kos­tić a Szer­bi­ai Kép­ző­mű­vé­szek Orszá­gos Egye­sü­le­te Igaz­ga­tó Taná­csá­nak tag­ja
Köszön­tőt mond: Kocsány János a Gra­phi­Soft Park vezér­igaz­ga­tó­ja
Zene: Con­cer­to alla pri­ma
Miros­lav Jovančić hege­dű
Vere­bes György zon­go­ra
Mode­rá­tor: Cser­há­ti Ágnes
Nyit­va tar­tás: 10–18h-ig
novem­ber 3-ig

18.30 
KULTI Sza­lon
1111 Buda­pest, Szent Gel­lért tér 1–3.   
Val­ló Péter: Csont­váry – avagy a világ­hó­dí­tó hun – játék­film

október 18. péntek

10.00 
Kelen­he­gyi Művész­ház
1114 Buda­pest, Kelen­he­gyi út 12–14.

Koszo­rú­zás, Mat­zon Fri­gyes
emlék­táb­lá­já­nak ünne­pé­lyes ava­tá­sa

12.00 
1111 Buda­pest, Gár­do­nyi tér

Koszo­rú­zás a Csont­váry emlék­táb­lá­nál

Köszön­tőt mond:
Kiss Zol­tán Lász­ló, Jan­ko­vics Mar­cell

11.00–12.00 
Gel­lért Hotel, Zene terem
1114 Buda­pest, Szent Gel­lért tér 1.

Veres Sán­dor Lász­ló kama­ra kiál­lí­tá­sa

Vin­c­ze Angé­la beszél­get a tava­lyi élet­mű­dí­jas művésszel és tanít­vá­nya­i­val: Atlasz Gábor­ral, Buk­ta Nor­bert­tel és Vés­sey Gábor­ral.

15.00 
Pró­fé­ta Galé­ria 
1111 Buda­pest, Szent Gel­lért tér 2.

Női vonal II.” – kor­társ fes­tő­mű­vész­nők kiál­lí­tá­sa

Meg­nyit­ja: Kese­rü Kata­lin művé­szet­tör­té­nész
Köz­re­mű­kö­dik: SZP-SZF
Mode­rá­tor: Cser­há­ti Ágnes
októ­ber 25-ig

18.00 
Bartók’29 – Kiál­lí­tó­tér
1114 Buda­pest, Bar­tók Béla út 29.

Csont­váry 160 Kor­társ fes­té­sze­ti kiál­lí­tás

Ünne­pi köszön­tő: Dr. Hoff­mann Tamás pol­gár­mes­ter
Meg­nyit­ja: Bel­lák Gábor művé­szet­tör­té­nész
Köz­re­mű­kö­dik: Har­mó­nia Kvar­tet
20.00 óra — Egy Kiss Erzsi Zene
októ­ber 31-ig

19.00 
 Art IX-XI Galé­ria
1114 Buda­pest, Bar­tók Béla út 1. 

A 60. vásár­he­lyi őszi tár­lat díja­zott­ja­i­nak kiál­lí­tá­sa

Tár­lat­ve­ze­tést tart: Feledy Balázs művé­szet­tör­té­nész
Nyit­va tar­tás: H-P: 15–18 órá­ig
októ­ber 22-ig

13.00 
Újbu­da Galé­ria
1113 Buda­pest, Zsom­bo­lyai utca 4.

Ada (Szer­bia) XI. kerü­let test­vér váro­sa művé­sze­i­nek kiál­lí­tá­sa

Meg­nyit­ja: Gyu­rity Milán a Szerb Kul­tu­rá­lis Köz­pont veze­tő­je
Köszön­tőt mond: dr. Kup­per And­rás Újbu­da alpol­gár­mes­te­re
novem­ber 30-ig­­

Egész nap 

Újbu­da Fes­té­sze­ti Ünne­pe Óri­ás fest­mény repro­duk­ci­ók a Bar­tók Béla úton

október 19. szombat

10.00–16.00 

Nyi­tott fes­tő­mű­hely

Művé­szek, ama­tőr fes­tők rész­vé­te­lé­vel – kor­osz­tá­lyi meg­kö­tés nél­kül

11.00–13.00 
Karin­thy Sza­lon
1111 Karin­thy Fri­gyes u. 22. 

Csont­váry puzzle

Inter­ak­tív művé­sze­ti játék  gyer­me­kek­nek.

12.00 
Sarok Pont’10 
1111 Buda­pest, Ber­csé­nyi utca 10–12. 

Kiál­lí­tás pszi­chi­át­ri­ai bete­gek mun­ká­i­ból

16.00
Szol­no­ki Galé­ria
Szol­nok, Temp­lom út 2.

ŐRZŐK”

a Szol­no­ki Kép­ző­mű­vé­sze­ti Tár­sa­ság kiál­lí­tá­sa 2013
Meg­nyit­ja: Dr. Szi­lá­gyi B. And­rás
Nyit­va tar­tás: K-V:9–17 h
Decem­ber 15-ig

18.00
Szol­no­ki Művész­te­lep
Kert Galé­ria

Szol­nok, Guten­berg tér 12/12.

Biká­csi Dani­e­la

Munkácsy-díjas fes­tő­mű­vész kiál­lí­tá­sa
Meg­nyit­ja: Takács Ferenc iro­da­lom­tör­té­nész
Nyit­va tar­tás: K-V:10–16 h vagy elő­ze­tes egyez­te­tés sze­rint
Novem­ber 18-ig

19.00 
Bartók’29 Kiál­lí­tó­tér
1111 Buda­pest, Bar­tók Béla út 29.

In memo­riam Csont­váry”
láto­má­sok brá­csá­ra és embe­ri tes­tek­re

Dísz­elő­adást meg­nyit­ja:
Dr. Kup­per And­rás alpol­gár­mes­ter
Papp Sán­dor: Rek­vi­em egy „fény­hin­tő pró­fé­tá­ért” – dísz­be­mu­ta­tó
Köz­re­mű­kö­dik:  Papp Sán­dor brá­csa­mű­vész, vala­mint a PR-EVOLUTION DANCE COMPANY.

19.00–21.00 
Gár­do­nyi tér

A „Napút-festő” műter­me

Lát­vá­nyos vizu­á­lis show a Bar­tók Béla
út 36. sz. épü­let tel­jes hom­lok­za­tán.
Köz­re­mű­kö­dik: Kiégő Izzók