Dombóvár, magyar fesztészet napja

| 0 comments

Dombóváron 2002. ok­tó­ber 18.-a óta vi­se­li a vá­ro­si kór­ház Szent Lukács ne­vét. Az éves em­lék­nap ez al­ka­lom­mal is szá­mos prog­ram­mal telt. A dél­utá­ni ese­mé­nyek egyik szín­he­lye a Dombóvári Helytörténeti Gyűjtemény volt, aho­vá az egész­ség­ügyi in­téz­mény ve­ze­tői: dr. Kerekes László és dr. Nagy Béla el­kí­sér­ték a tár­sa­sá­guk­ban lé­vő Udvardy Györgyöt, a pé­csi ró­mai ka­to­li­kus egy­ház­me­gye püs­pö­két. Vele tar­tott Rostás Jenő István bel­vá­ro­si apát­plé­bá­nos és Újdombóvár plé­bá­no­sa, Kutas Attila atya is. A há­zi­gaz­da vá­ros­szé­pí­tők és a mú­ze­um mun­ka­tár­sai ne­vé­ben a ran­gos ven­dé­ge­ket dr. Kriston Vízi József kö­szön­töt­te és ve­zet­te be a 115 éves múlt­ra vissza­te­kin­tő – je­len­leg im­már 10 éve e he­lyen köz­gyűj­te­mény­ként mű­kö­dő – fő­szol­ga­bí­rói lak­ba. Itt elő­ször Pál Csaba tar­tott él­ve­ze­tes is­mer­te­tőt a kór­há­zi fő­or­vo­sok­ból és fő­nő­vé­rek­ből ál­ló szak­mai cso­port­nak, akik Széles Lajos, a gyó­gyí­tó bor­bély, a Naksol fel­fe­de­ző­jé­nek éle­tét be­mu­ta­tó ki­ál­lí­tást s ve­le együtt a min­dig újat ke­re­ső érték-alkotó vi­lág­lá­tott vi­dé­ki em­bert mu­tat­ta be. A ven­dé­gek ez­után a Kapos-mente dí­szí­tő mű­vé­sze­té­nek két spe­ci­á­lis tárgy­tí­pu­sá­val: a hím­zett vő­le­gény in­gek és a nők ha­gyo­má­nyos fej­vi­se­le­té­vel, a se­hol más­hol nem is­mert pil­lé­vel is­mer­ked­tek meg. Rostás atya kü­lön meg­ha­tott­ság­gal mu­tat­ta be püs­pök úr­nak azo­kat a tár­ló­kat, ame­lyek Cser Mária ta­nár­nő, né­pi ipar­mű­vész és hit­ok­ta­tó pél­dá­ját hoz­zák test­kö­zel­be. A Gimnázium egyik le­gen­dás, 1941-ben vég­zett év­fo­lya­má­nak tab­ló­já­nál, Marczell György és Sarkantyu Simon, va­la­mint Balássy Gyula fa­fa­ra­gó nép­mű­vész al­ko­tá­sa­i­nál kü­lön tisz­te­leg­tek a je­les lá­to­ga­tók.

A Szepessy-szalonba lép­ve Fodor Ákos dom­bó­vá­ri fes­tő­mű­vész mu­tat­ta be a bel­vá­ro­si plé­bá­ni­á­nak ép­pen most ké­szü­lő egyik ké­pét, amely Fausztina nő­vért áb­rá­zol­ja. A he­lyet fog­la­ló ven­dég­se­reg előbb Tóth Ada Eszter ta­nár­nő, az APOK mű­vé­sze­ti is­ko­la­igaz­ga­tó­ja kla­ri­nét­já­té­ká­ban gyö­nyör­köd­he­tett, mely so­rán Kodály: “Este a tá­bor­tűz­nél”, majd Kovács Béla: “Hommage á Kodály” cí­mű mester-darabjai csen­dül­tek fel. A le­nyű­gö­zött kö­zön­ség szá­má­ra ez­után Horváth Kata mú­ze­u­mi mű­vé­szet­pe­da­gó­gus és rajz­ta­nár tar­tott ve­tí­tett ké­pes elő­adást Bernát János (1910-1964) kép­ző­mű­vé­sze­ti mun­kás­sá­gá­ról, ki­emel­ve ab­ból az itt­ho­ni és kül­föl­di szak­rá­lis mun­kák ja­vát. Püspök úr öröm­mel vet­te át az ez al­ka­lom­ra ké­szí­tett katalógus-CDt, va­la­mint a há­zi­ak to­váb­bi aján­dé­ka­it, akik most sem mu­lasz­tot­ták el fel­hív­ni a je­len­lé­vők fi­gyel­mét Bernát János össze­gyűj­tött al­ko­tá­sa­i­nak mél­tó kör­nye­zet­ben va­ló el­he­lye­zé­sé­re egy ál­lan­dó ki­ál­lí­tás for­má­já­ban, va­la­mint a fel­tárt anya­gok szak­sze­rű gon­do­zá­sá­ra.

A kö­zel más­fél órás prog­ram­ra a Magyar Festészet Napjának or­szá­gos ren­dez­vé­nyei ke­re­té­ben ke­rült sor.

fo­tók és szö­veg: kris­ton­ví­zi

Vélemény, hozzászólás?