Dombóvár, magyar fesztészet napja

Dom­bó­vá­ron 2002. októ­ber 18.-a óta vise­li a váro­si kór­ház Szent Lukács nevét. Az éves emlék­nap ez alka­lom­mal is szá­mos prog­ram­mal telt. A dél­utá­ni ese­mé­nyek egyik szín­he­lye a Dom­bó­vá­ri Hely­tör­té­ne­ti Gyűj­te­mény volt, aho­vá az egész­ség­ügyi intéz­mény veze­tői: dr. Kere­kes Lász­ló és dr. Nagy Béla elkí­sér­ték a tár­sa­sá­guk­ban lévő Udvardy Györ­gyöt, a pécsi római kato­li­kus egy­ház­me­gye püs­pö­két. Vele tar­tott Ros­tás Jenő Ist­ván bel­vá­ro­si apát­plé­bá­nos és Újdom­bó­vár plé­bá­no­sa, Kutas Atti­la atya is. A házi­gaz­da város­szé­pí­tők és a múze­um mun­ka­tár­sai nevé­ben a ran­gos ven­dé­ge­ket dr. Kris­ton Vízi József köszön­töt­te és vezet­te be a 115 éves múlt­ra vissza­te­kin­tő — jelen­leg immár 10 éve e helyen köz­gyűj­te­mény­ként műkö­dő — főszol­ga­bí­rói lak­ba. Itt elő­ször Pál Csa­ba tar­tott élve­ze­tes ismer­te­tőt a kór­há­zi főor­vo­sok­ból és főnő­vé­rek­ből álló szak­mai cso­port­nak, akik Szé­les Lajos, a gyó­gyí­tó bor­bély, a Nak­sol fel­fe­de­ző­jé­nek éle­tét bemu­ta­tó kiál­lí­tást s vele együtt a min­dig újat kere­ső érték-alkotó világ­lá­tott vidé­ki embert mutat­ta be. A ven­dé­gek ezután a Kapos-mente díszí­tő művé­sze­té­nek két spe­ci­á­lis tárgy­tí­pu­sá­val: a hím­zett vőle­gény ingek és a nők hagyo­má­nyos fej­vi­se­le­té­vel, a sehol más­hol nem ismert pil­lé­vel ismer­ked­tek meg. Ros­tás atya külön meg­ha­tott­ság­gal mutat­ta be püs­pök úrnak azo­kat a tár­ló­kat, ame­lyek Cser Mária tanár­nő, népi ipar­mű­vész és hit­ok­ta­tó pél­dá­ját hoz­zák test­kö­zel­be. A Gim­ná­zi­um egyik legen­dás, 1941-ben vég­zett évfo­lya­má­nak tab­ló­já­nál, Mar­czell György és Sar­kan­tyu Simon, vala­mint Balássy Gyu­la fafa­ra­gó nép­mű­vész alko­tá­sa­i­nál külön tisz­te­leg­tek a jeles láto­ga­tók.

A Szepessy-szalonba lép­ve Fodor Ákos dom­bó­vá­ri fes­tő­mű­vész mutat­ta be a bel­vá­ro­si plé­bá­ni­á­nak éppen most készü­lő egyik képét, amely Fausz­ti­na nővért ábrá­zol­ja. A helyet fog­la­ló ven­dég­se­reg előbb Tóth Ada Esz­ter tanár­nő, az APOK művé­sze­ti isko­la­igaz­ga­tó­ja kla­ri­nét­já­té­ká­ban gyö­nyör­köd­he­tett, mely során Kodály: “Este a tábor­tűz­nél”, majd Kovács Béla: “Hom­mage á Kodály” című mester-darabjai csen­dül­tek fel. A lenyű­gö­zött közön­ség szá­má­ra ezután Hor­váth Kata múze­u­mi művé­szet­pe­da­gó­gus és rajz­ta­nár tar­tott vetí­tett képes elő­adást Ber­nát János (1910–1964) kép­ző­mű­vé­sze­ti mun­kás­sá­gá­ról, kiemel­ve abból az itt­ho­ni és kül­föl­di szak­rá­lis mun­kák javát. Püs­pök úr öröm­mel vet­te át az ez alka­lom­ra készí­tett katalógus-CDt, vala­mint a házi­ak továb­bi aján­dé­ka­it, akik most sem mulasz­tot­ták el fel­hív­ni a jelen­lé­vők figyel­mét Ber­nát János össze­gyűj­tött alko­tá­sa­i­nak mél­tó kör­nye­zet­ben való elhe­lye­zé­sé­re egy állan­dó kiál­lí­tás for­má­já­ban, vala­mint a fel­tárt anya­gok szak­sze­rű gon­do­zá­sá­ra.

A közel más­fél órás prog­ram­ra a Magyar Fes­té­szet Nap­já­nak orszá­gos ren­dez­vé­nyei kere­té­ben került sor.

fotók és szö­veg: kris­ton­ví­zi

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.