Dombóvár, magyar fesztészet napja

| 0 comments

Dom­bó­vá­ron 2002. októ­ber 18.-a óta viseli a városi kór­ház Szent Lukács nevét. Az éves emlék­nap ez alka­lom­mal is szá­mos prog­ram­mal telt. A dél­utáni ese­mé­nyek egyik szín­he­lye a Dom­bó­vári Hely­tör­té­neti Gyűj­te­mény volt, ahová az egész­ség­ügyi intéz­mény vezetői: dr. Kere­kes László és dr. Nagy Béla elkí­sér­ték a tár­sa­sá­guk­ban lévő Udvardy Györ­gyöt, a pécsi római kato­li­kus egy­ház­me­gye püs­pö­két. Vele tar­tott Ros­tás Jenő Ist­ván bel­vá­rosi apát­plé­bá­nos és Újdom­bó­vár plé­bá­nosa, Kutas Attila atya is. A házi­gazda város­szé­pítők és a múzeum mun­ka­tár­sai nevé­ben a ran­gos ven­dé­ge­ket dr. Kris­ton Vízi József köszön­tötte és vezette be a 115 éves múltra vissza­te­kintő — jelen­leg immár 10 éve e helyen köz­gyűj­te­mény­ként működő — főszol­ga­bí­rói lakba. Itt elő­ször Pál Csaba tar­tott élve­ze­tes ismer­tetőt a kór­házi főor­vo­sok­ból és főnő­vé­rek­ből álló szak­mai cso­port­nak, akik Szé­les Lajos, a gyó­gyító bor­bély, a Nak­sol fel­fe­dező­jé­nek éle­tét bemu­tató kiál­lí­tást s vele együtt a min­dig újat kereső érték-alkotó világ­lá­tott vidéki embert mutatta be. A ven­dé­gek ezután a Kapos-mente díszítő művé­sze­té­nek két spe­ci­á­lis tárgy­tí­pu­sá­val: a hím­zett vőle­gény ingek és a nők hagyo­má­nyos fej­vi­se­le­té­vel, a sehol más­hol nem ismert pil­lé­vel ismer­ked­tek meg. Ros­tás atya külön meg­ha­tott­ság­gal mutatta be püs­pök úrnak azo­kat a tár­ló­kat, ame­lyek Cser Mária tanárnő, népi iparmű­vész és hit­ok­tató pél­dá­ját hoz­zák test­kö­zelbe. A Gim­ná­zium egyik legen­dás, 1941-ben vég­zett évfo­lya­má­nak tab­ló­já­nál, Mar­czell György és Sar­kan­tyu Simon, vala­mint Balá­ssy Gyula fafa­ragó népmű­vész alko­tá­sa­i­nál külön tisz­te­leg­tek a jeles látogatók.

A Szepessy-szalonba lépve Fodor Ákos dom­bó­vári festőmű­vész mutatta be a bel­vá­rosi plé­bá­ni­á­nak éppen most készülő egyik képét, amely Fausz­tina nővért ábrá­zolja. A helyet fog­laló ven­dég­se­reg előbb Tóth Ada Esz­ter tanárnő, az APOK művé­szeti isko­la­igaz­ga­tója kla­ri­nét­já­té­ká­ban gyö­nyör­köd­he­tett, mely során Kodály: “Este a tábortűz­nél”, majd Kovács Béla: “Hom­mage á Kodály” című mester-darabjai csen­dül­tek fel. A lenyű­gö­zött közön­ség szá­mára ezután Hor­váth Kata múze­umi művé­szet­pe­da­gó­gus és rajz­ta­nár tar­tott vetí­tett képes előa­dást Ber­nát János (1910–1964) képzőmű­vé­szeti mun­kás­sá­gá­ról, kiemelve abból az itt­honi és kül­földi szak­rá­lis mun­kák javát. Püs­pök úr öröm­mel vette át az ez alka­lomra készí­tett katalógus-CDt, vala­mint a háziak további aján­dé­kait, akik most sem mulasz­tot­ták el fel­hívni a jelen­lévők figyel­mét Ber­nát János összegyűj­tött alko­tá­sa­i­nak méltó kör­nye­zet­ben való elhe­lye­zé­sére egy állandó kiál­lí­tás for­má­já­ban, vala­mint a fel­tárt anya­gok szak­szerű gondozására.

A közel más­fél órás prog­ramra a Magyar Fes­té­szet Nap­já­nak orszá­gos ren­dez­vé­nyei kere­té­ben került sor.

fotók és szö­veg: kristonvízi

Vélemény, hozzászólás?