Életműdíj 2004 — Kokas Ignác festőművész

Kokas Ignác Kossuth-díjas fes­tő­mű­vész (Vál, 1926. már­ci­us 4. – Vál, 2009. novem­ber 11.)

 


A 60-as évek­ben az újí­tó, avant­gárd művé­szek közé sorol­ták, s bár ő nem tar­tot­ta magát annak, nem tekint­he­tő kon­zer­va­tív­nak sem. Nem tar­to­zott sem az urbá­nus, sem a népi­es fes­tők közé, közel jutott a szür­re­a­liz­mus­hoz, de annak inkább csak esz­kö­ze­it, nem világ­fel­fo­gá­sát vet­te át. “Ron­gyos fes­tő”, művei fes­tői fol­tok­ból épül­nek fel, nincs ben­nük konst­ruk­tív sza­bály­sze­rű­ség, esz­kö­zei közt a kapa­rá­sok, fes­ték­cup­pan­tá­sok szé­les ecset­vo­ná­sok­kal ele­gyed­nek.
 
Alko­tá­sa­i­ban a fan­tá­zia és az érze­lem is sze­re­pet kap, táj­ké­pei koz­mi­kus kép­ze­te­ket kel­te­nek. Az ember épí­tet­te világ, a házak, hidak, kerí­té­sek, sír­kö­vek rom­lá­sá­nak és a nőtt ter­mé­szet dia­da­lá­nak ket­tős­sé­ge érzé­kel­te­ti az élet dia­lek­ti­kus vál­to­zá­sa­it, fél­abszt­rakt alko­tá­sai elsüllyedt civi­li­zá­ci­ós emlé­ke­ket hor­doz­nak. Huma­niz­mu­sa, embe­ri har­mó­ni­á­ja túl­nyú­lik a disz­har­mó­ni­ák feszí­tet­te világ képe­in.