Életműdíj 2005 — Sváby Lajos

Sváby Lajos Kossuth- és Munkácsy-díjas fes­tő­mű­vész, érde­mes művész (Abádszalók,1935. feb­ru­ár 4.)

A magyar neo­exp­resszi­o­niz­mus egyik kivá­ló egyé­ni­sé­ge. Képe­in álta­lá­ban embe­ri kap­cso­la­to­kat ábrá­zolt, gyak­ran gro­teszk túl­zá­so­kig tor­zít­va, ezzel jele­nít­ve meg az ember bel­ső lel­ki tor­zu­lá­sa­it, az ellent­mon­dá­sos vilá­got.

Sváby művé­sze­té­nek alap­ja a folya­ma­tos kont­roll. Állan­dó pár­be­széd­ben áll a világ­gal, önma­gá­val, min­dent mér­leg­re tesz, ami meg­érin­ti. Alter­na­tí­vák­kal teszi pró­bá­ra a fel­te­vé­se­ket, ellen­pó­lu­sa­ik­ról is vizs­gál­va az állí­tá­so­kat. Tisz­tán, egy­ér­tel­mű­en fogal­maz.

Meg­győ­ző­dé­se, hogy mind a művész, mind a mű lét­re­jöt­te tár­sa­da­lom­szo­cio­ló­gi­a­i­lag meg­ha­tá­ro­zott. Vagy­is nem léte­zik hely és idő befo­lyá­sa nél­kü­li, min­de­nek­fe­lett, min­den­től füg­get­le­nül szü­le­tett mű. S mint­hogy ily módon a pro­duk­tum deter­mi­nált, ben­ne a művé­szet sajá­tos tör­vé­nye­i­nek meg­fe­le­lő­en tes­te­sül, bele­pré­se­lő­dik lét­re­jöt­té­nek tér-idő álla­po­ta a jelen­kor meg­élt tör­té­nel­mé­nek lecsa­pó­dá­sa” — írta róla kri­ti­ká­já­ban Egri Mária.