Konok Tamás

Konok Tamás (1930–) a kor­társ magyar kép­ző­mű­vé­szet egyik leg­je­len­tő­sebb alko­tó­mű­vé­sze, a Nem­zet Művé­sze, a fran­cia Nem­ze­ti Érdem­rend lovag­ja, Kossuth-díjjal kitün­te­tett festő- és szob­rász­mű­vész, cím­ze­tes egye­te­mi tanár. A Kép­ző­mű­vé­sze­ti Főis­ko­lán Ber­náth Aurél fes­tő­mű­vész volt a mes­te­re. A főis­ko­la elvég­zé­se után, 1959-ben Párizs­ban tele­pe­dett le, ami lehe­tő­vé tet­te a szá­má­ra, hogy köz­vet­le­nül bekap­cso­lód­jon a nyugat-európai művé­sze­ti élet vér­ke­rin­gé­sé­be. A művé­sze­tét mai napig is meg­ha­tá­ro­zó geo­met­ri­kus abszt­rakt ábrá­zo­lás­mód az 1960-as évek végén bon­ta­ko­zott ki, amely­nek líra­ibb, oldot­tabb kife­je­zés­mód­ját hoz­ta lét­re. Fest­mé­nye­i­nek alko­tó­ele­mei a vonal, a vonal­lal körül­zárt for­ma, a tér és a szí­nek; kom­po­zí­ci­ó­in belül ezek har­mo­ni­kus elren­de­zé­sé­re törek­szik. Konok Tamás sok­ol­da­lú kép­ző­mű­vé­sze­ti tevé­keny­sé­gét szem­lél­te­ti, hogy az 1960-as évek­től mono­tí­pi­á­kat és épí­té­sze­ti ele­mek­hez kap­cso­ló­dó reli­e­fe­ket is készít. Művé­sze­te az utób­bi két évti­zed­ben tovább­ha­ladt a lényeg­re kon­cent­rá­ló, reduk­tív fes­té­szet irá­nyá­ba. A folya­ma­tos nem­zet­kö­zi jelen­lét mel­lett 1980-tól rend­sze­re­sen kiál­lít Magyar­or­szá­gon is; ennek során a magyar kép­ző­mű­vé­sze­ti élet meg­ha­tá­ro­zó jelen­tő­sé­gű alak­já­vá vált.