Életműdíj 2012 — Veress Sándor László festőművész

Veress Sán­dor József Munkácsy-díjas fes­tő­mű­vész, a Magyar Művé­sze­ti Aka­dé­mia tag­ja

 (Heves, 1934. júli­us 12.)

 

 

 „Képei hol rej­tett, hol nyílt uta­lá­sok­kal kap­cso­lód­nak a 20. szá­zad és a régeb­bi korok fes­té­sze­té­nek egy-egy mes­te­ré­hez — Manet, Cha­ga­lI, Adria­en Bro­u­wer kép­té­mák, kom­po­zí­ci­ók, gondolat-tartamok jelöl­he­tő­ek meg tám-, vagy kiin­du­ló­pon­tok­ként -, de talán ennél is fon­to­sabb, lénye­gi jel­lem­ző­je e pik­tú­rá­nak a sod­ró exp­resszív hevü­let. A vissza­fo­gott szín­vi­lá­gú, a pasz­tell árnya­la­tok­ból épít­ke­ző kom­po­zí­ci­ók is feszült­ség­gel sugá­roz­zák a kife­je­zés mély átélt­sé­gét, már-már indu­la­tos­sá­gát, a vász­nak már vissza­hő­köl­te­tik, vagy ele­men­tá­ris erő­vel ragad­ják maguk­kal a kép­szem­lé­lőt. Köz­na­pi külö­nös­sé­gek­be nem emel­ke­dő jele­ne­te­ket fest: úgy­ne­ve­zett köz­éle­ti ember­cso­por­to­kat, cir­ku­szi pil­la­nat­ké­pe­ket, salak­mo­to­ros nagy­me­nő­ket. A kép­fe­lü­le­tek a dur­ván fel­hor­dott fes­ték­ré­te­gek egy­más­ra rakó­dá­sá­ból épül­nek töre­de­zet­tek­ké, kar­co­sok­ká, s a krá­te­res­sé szi­lár­dult fol­tok közé kol­lázs ele­mek illesz­ked­nek: fotók, újság­ki­vá­gá­sok, gyu­fás ska­tu­lyák, sőt szer­ves kép­al­ko­tó elem­mé szin­te­ti­zá­lód­hat egy meg­vi­selt sep­rű is. A kol­lázs tech­ni­ka, az ide­gen ele­mek beépí­té­se, a kolo­risz­ti­kus egy­ség és ellen­pont mind-mind kül­sőd­le­ges, alá­ren­delt kép­al­ko­tó ténye­ző: a Veress Sán­dor László-kép lénye­ge a köz­na­pi­ság­ban, a kis­sze­rű­ség­ben varázs­lat­tá ava­tott szür­ke tör­té­nés­fo­lyam meg­ál­lí­tá­sa, a már-már érdek­te­len­ség­be ful­la­dó való­sze­rű jelen­sé­gek köl­té­szet­té, vízi­ó­vá eme­lé­se.”