Főrendezvény

Főren­dez­vé­nyünk három gene­rá­ció fes­té­sze­tét mutatja be
a BÁLNA-ban októ­ber 19 — 26.

balna 01

Élő Magyar Festészet

Meg­nyitó: 2014, októ­ber 19-én, 11 óra­kor.
Kiál­lí­tás meg­nyitja: Don­csev And­rás, a MTVA kul­tu­rá­lis fõszet­kesztõje.
A kial­lí­tást mél­tatja: Antall Ist­ván, a Magyar Rádió iro­dalmi szer­kesztője.
“Kép­ha­lá­szok” epi­lóg — a buda­pesti Nem­zeti Szín­ház művé­sze­i­nek víz­parti ven­dég­já­téka a Magyar Fes­té­szet Napja alkal­má­ból.
Sze­replők: Bakos-Kiss Gábor, Olt Tamás, Szor­csik Kriszta mv. Sző­nyi Ist­ván gon­do­la­ta­i­nak fel­hasz­ná­lá­sá­val a szö­ve­get írta Vere­bes Ernő, szín­padra állí­totta Atlasz Gábor.
Zene: Vere­bes Ernő, Vere­bes György.
SZÍN SZÍN­tér — a Nem­zeti Szín­ház arcai Eöri Szabó Zsolt fotómű­vész szemével

Nyitva tar­tás: októ­ber 19 — 26, 12:00–18:00 óráig.

Doye­nek” kiállítása

Kurá­tor: Bukta Nor­bert festőművész

Kor­társ magyar fes­té­szet irány­vo­na­lai” című kiállítás

Kurá­tor: Kovács Lehel festőmű­vész, Sch­nel­ler János művészettörténész.

  • lírai absz­trakt
  • geo­met­riai absz­trakt, azaz a konk­rét fes­té­szet Magyarországon
  • új figu­rá­lis festészet.

Fia­tal festők cso­portja” kiállítás

Kurá­tor: iski Kocsis Tibor festőmű­vész

TEMATIKUS KONCEPCIÓK VÁZLATA
Lírai absz­trakt

Hagyo­má­nyo­san a XX. szá­zad 10-es éve­i­ben gyö­ke­rező fes­té­szeti törek­vés a nem­zet­közi szin­té­ren az 1950-es évek­ben meg­újult és további kísér­le­te­i­nek köszön­hetően bőví­tette for­mai, kom­po­zí­ciós és sze­mi­o­ti­kai fes­té­szeti kész­le­tét, nyelv­hasz­ná­la­tát, amely a hazai fes­té­szet­ben a 1960-as évek végén illetve a 70-es évek ele­jén defi­ni­á­ló­dott. A kor­társ fes­té­szet szá­mos művé­sze folya­ma­to­san meg­újí­totta és kér­dés­fel­ve­té­se­i­vel tette ezen műfajt jelen­leg is rele­váns fes­té­szeti gon­dol­ko­dássá. A kiál­lí­tás válo­ga­tást mutat be a hazai fes­té­szet lírai absz­trakt alko­tó­i­nak műveiből.

Geo­met­riai absz­trakt, azaz a konk­rét fes­té­szet Magyarországon

A Theo van Does­burg­tól ere­dez­te­tett kife­je­zést (Mani­feste sur l’art conc­ret), azaz a konk­rét művé­szet kife­je­zést az 1930-as évek­ben elő­ször a pári­zsi Abstraction-Creation cso­port vál­lalta magára. A konk­rét művészet/konkrét fes­té­szet az a konst­ruk­ti­viz­mus­ban, vala­mint az orosz szup­re­ma­tiz­mus­ban gyö­ke­redző szem­lé­let, mely egy olyan konkrét-hűvös, szi­go­rúan geo­met­ri­kus irány­zat, amely az exp­resszi­o­niz­mus min­den for­má­ját eluta­sítja. Az előző gon­do­lat men­tén meg­va­ló­sult ame­ri­kai és euró­pai fes­té­szet kép­vi­selői­nek mun­káit a II. világ­há­ború után is a konk­rét fes­té­szet jelző­jé­vel illet­het­jük. Így a hazai fes­té­szet­ben ez a műfaj leg­in­kább az 1970-es évek­ben, illetve később is nagy érdeklő­désre tett szert a festőmű­vé­szek köré­ben. A kiál­lí­tás válo­ga­tást mutat be az idő­sebb és fia­ta­labb, de a közép­ge­ne­rá­ci­ó­hoz tar­tozó festők képeiből.

Új figu­rá­lis festészet

A hazai figu­rá­lis fes­té­szet folya­ma­to­san meg­újul a nyolc­va­nas évek új szen­zi­bi­li­tá­sát követően a kilenc­ve­nes évek inkább a kon­cep­tu­á­lis erő­sebb gon­do­lati tar­talmi elem meg­je­le­ní­té­sét tűzte ki célul. Míg az elmúlt évti­zed figu­rá­lis festői mintha vissza­nyúl­tak volna a kora XX. szá­zadi magyar fes­té­szet­hez, és a drá­ma­i­ság képi meg­je­le­ní­té­sére újra nagy figyel­met szen­tel­tek, mint ahogy azt lát­tuk Tor­nyai János, Rud­nai Gyula vagy Far­kas Ist­ván fes­té­sze­té­ben. Ezen túl­menően szem előtt tart­ják a külön­böző euró­pai fes­té­szeti törek­vé­se­ket a belga, lip­csei illetve kolozs­vári vonal szür­re­á­lis sötét­ségbe bur­ko­ló­dzó han­gu­lat­je­len­té­seit. Az új figu­rá­lis fes­té­szet, jelen pil­la­nat­ban, hazánk­ban is a XIX. — XX. szá­zadi tra­dí­ció tisz­te­le­té­ben és a gyö­ke­rek isme­re­té­ben látja önde­fi­ni­á­lá­sát, így egyre több művész keresi a maga egyéni hazai elő­ké­pét, legyen az Med­nyánszky, Feren­czy, Hol­lósy vagy épp az emlí­tett Rud­nai Gyula. A magyar kor­társ festők tisz­tá­ban van­nak azzal, hogy a hazai fes­té­szeti hagyo­mányt nem lehet füg­get­le­ní­teni a pán­eu­ró­pai fes­té­szeti tra­dí­ci­ó­tól, így elő­de­ik­kel egye­tem­ben egy átfogó, euró­pai kul­tu­rá­lis örök­ség részé­nek tekin­tik a magyar festészetet.

balna logo
1093, Buda­pest, Fővám tér 11–12