Főrendezvényünk három generáció festészetét mutatja be a Bálna Budapestben 2014. október 19 — 26.

Élő Magyar Festészet

Meg­nyi­tó: 2014. októ­ber 19. 11 óra
A kiál­lí­tás meg­nyit­ja: Don­csev And­rás, a MTVA kul­tu­rá­lis fõszer­kesztõ­je
A kiál­lí­tást mél­tat­ja: Antall Ist­ván, a Magyar Rádió iro­dal­mi szer­kesz­tő­je
Kép­ha­lá­szok” epi­lóg — a buda­pes­ti Nem­ze­ti Szín­ház művé­sze­i­nek víz­par­ti ven­dég­já­té­ka a Magyar Fes­té­szet Nap­ja alkal­má­ból.
Sze­rep­lők: Bakos-Kiss Gábor, Olt Tamás, Szor­csik Krisz­ta mv. Sző­nyi Ist­ván gon­do­la­ta­i­nak fel­hasz­ná­lá­sá­val,
A szö­ve­get Vere­bes Ernő írta, szín­pad­ra állí­tot­ta Atlasz Gábor.
Zene: Vere­bes Ernő, Vere­bes György
SZÍN SZÍN­tér — a Nem­ze­ti Szín­ház arcai Eöri Sza­bó Zsolt fotó­mű­vész sze­mé­vel

Nyit­va tar­tás: októ­ber 19 — 26., 12:00–18:00 órá­ig.

Doyenek” kiállítása

Kurá­tor: Buk­ta Nor­bert fes­tő­mű­vész

Kortárs magyar festészet irányvonalai” című kiállítás

Kurá­tor: Kovács Lehel fes­tő­mű­vész, Sch­nel­ler János művé­szet­tör­té­nész

  • lírai absz­trakt
  • geo­met­riai absz­trakt, azaz a konk­rét fes­té­szet Magyar­or­szá­gon
  • új figu­rá­lis fes­té­szet

Fiatal festők csoportja” kiál­lí­tás

Kurá­tor: iski Kocsis Tibor fes­tő­mű­vész

 

TEMATIKUS KONCEPCIÓK VÁZLATA
Lírai abszt­rakt

Hagyo­má­nyo­san a XX. szá­zad 10-es éve­i­ben gyö­ke­re­ző fes­té­sze­ti törek­vés a nem­zet­kö­zi szin­té­ren az 1950-es évek­ben meg­újult és továb­bi kísér­le­te­i­nek köszön­he­tő­en bőví­tet­te for­mai, kom­po­zí­ci­ós és sze­mi­o­ti­kai fes­té­sze­ti kész­le­tét, nyelv­hasz­ná­la­tát, amely a hazai fes­té­szet­ben a 1960-as évek végén illet­ve a 70-es évek ele­jén defi­ni­á­ló­dott. A kor­társ fes­té­szet szá­mos művé­sze folya­ma­to­san meg­újí­tot­ta és kér­dés­fel­ve­té­se­i­vel tet­te ezen műfajt jelen­leg is rele­váns fes­té­sze­ti gon­dol­ko­dás­sá. A kiál­lí­tás válo­ga­tást mutat be a hazai fes­té­szet lírai abszt­rakt alko­tó­i­nak műve­i­ből.

Geo­met­ri­ai abszt­rakt, azaz a konk­rét fes­té­szet Magyar­or­szá­gon
A Theo van Does­burg­tól ere­dez­te­tett kife­je­zést (Mani­fes­te sur l’art conc­ret), azaz a konk­rét művé­szet kife­je­zést az 1930-as évek­ben elő­ször a pári­zsi Abstraction-Creation cso­port vál­lal­ta magá­ra. A konk­rét művészet/konkrét fes­té­szet az a konst­ruk­ti­viz­mus­ban, vala­mint az orosz szup­re­ma­tiz­mus­ban gyö­ke­re­dző szem­lé­let, mely egy olyan konkrét-hűvös, szi­go­rú­an geo­met­ri­kus irány­zat, amely az exp­resszi­o­niz­mus min­den for­má­ját eluta­sít­ja. Az elő­ző gon­do­lat men­tén meg­va­ló­sult ame­ri­kai és euró­pai fes­té­szet kép­vi­se­lő­i­nek mun­ká­it a II. világ­há­bo­rú után is a konk­rét fes­té­szet jel­ző­jé­vel illet­het­jük. Így a hazai fes­té­szet­ben ez a műfaj leg­in­kább az 1970-es évek­ben, illet­ve később is nagy érdek­lő­dés­re tett szert a fes­tő­mű­vé­szek köré­ben. A kiál­lí­tás válo­ga­tást mutat be az idő­sebb és fia­ta­labb, de a közép­ge­ne­rá­ci­ó­hoz tar­to­zó fes­tők képe­i­ből.

Új figu­rá­lis fes­té­szet
A hazai figu­rá­lis fes­té­szet folya­ma­to­san meg­újul a nyolc­va­nas évek új szen­zi­bi­li­tá­sát köve­tő­en a kilenc­ve­nes évek inkább a kon­cep­tu­á­lis erő­sebb gon­do­la­ti tar­tal­mi elem meg­je­le­ní­té­sét tűz­te ki célul. Míg az elmúlt évti­zed figu­rá­lis fes­tői mint­ha vissza­nyúl­tak vol­na a kora XX. szá­za­di magyar fes­té­szet­hez, és a drá­ma­i­ság képi meg­je­le­ní­té­sé­re újra nagy figyel­met szen­tel­tek, mint ahogy azt lát­tuk Tor­nyai János, Rud­nai Gyu­la vagy Far­kas Ist­ván fes­té­sze­té­ben. Ezen túl­me­nő­en szem előtt tart­ják a külön­bö­ző euró­pai fes­té­sze­ti törek­vé­se­ket a bel­ga, lip­csei illet­ve kolozs­vá­ri vonal szür­re­á­lis sötét­ség­be bur­ko­ló­dzó han­gu­lat­je­len­té­se­it. Az új figu­rá­lis fes­té­szet, jelen pil­la­nat­ban, hazánk­ban is a XIX. — XX. szá­za­di tra­dí­ció tisz­te­le­té­ben és a gyö­ke­rek isme­re­té­ben lát­ja önde­fi­ni­á­lá­sát, így egy­re több művész kere­si a maga egyé­ni hazai elő­ké­pét, legyen az Med­nyánsz­ky, Feren­czy, Hol­lósy vagy épp az emlí­tett Rud­nai Gyu­la. A magyar kor­társ fes­tők tisz­tá­ban van­nak azzal, hogy a hazai fes­té­sze­ti hagyo­mányt nem lehet füg­get­le­ní­te­ni a pán­eu­ró­pai fes­té­sze­ti tra­dí­ci­ó­tól, így elő­de­ik­kel egye­tem­ben egy átfo­gó, euró­pai kul­tu­rá­lis örök­ség részé­nek tekin­tik a magyar fes­té­sze­tet.

 

balna logo

 

 

1093, Buda­pest, Fővám tér 11–12.