Magunkról

Kiált­vány

„Én képe­ket aka­rok látni a fala­kon, hogy újra kinyis­sák elém a vilá­got…”
– írta Babits „Örök­kék ég a felhők mögött” című ver­sé­ben. Örök­kék… Ismer­jük ezt a színt? Ismer­jük a szín­skála vala­mennyi szí­né­nek hasonló mély­ségű tar­tal­mát?

Tudjuk-e, hogy a szín­rit­mu­sok­nak és gesz­tu­sok­nak milyen han­gu­lat­te­remtő ereje van?
Egész nem­ze­dé­kek, tár­sa­dalmi réte­gek éle­téből maradt ki a fes­té­szet érté­ke­i­nek élmény­szerű elsa­já­tí­tása, miál­tal vilá­guk nem képes kinyílni – a szó babitsi értelmében.

2002 óta hazánk­ban rend­sze­re­sen meg­ün­ne­pel­jük
a Magyar Fes­té­szet Nap­ját, ame­lyet októ­ber 18-ra tűz­tünk ki.

Azért erre a napra, mert ekkor ünne­pel­jük Szent Lukács név­nap­ját, aki évszá­za­dok óta a festők védő­szentje. Ez a nap 2002 óta a fény, a szí­nek, a for­mák és rit­mu­sok, az élő fes­té­szet ünnepe!

Kér­jük a szakma művelőit, művé­szet­tör­té­né­sze­ket, műke­res­kedő­ket, műgyűjtő­ket, társmű­vé­sze­ket és min­denki mást, aki­nek ked­ves a fes­té­szet, támo­gas­sák kez­de­mé­nye­zé­sün­ket, és a maguk műkö­dési terü­le­tén tegye­nek annak érde­ké­ben,
hogy ügyünk az egész tár­sa­da­lom közös ügye legyen.

Fel­szó­lít­juk a múze­u­mo­kat, kiál­lító intéz­mé­nye­ket: e napon ren­dez­ze­nek kiál­lí­tá­so­kat, auk­ci­ó­kat, szak­mai tanács­ko­zá­so­kat, társmű­vé­szeti ese­mé­nye­ket, tár­ják ki kapu­i­kat a minél szé­le­sebb nyil­vá­nos­ság előtt!

Magunk­ról

A Magyar Fes­té­szet Napja civil kez­de­mé­nye­zés­ként – Bráda Tibor, Zsol­nai Gábor, Bayer Ilona, Szent­györ­gyi József, Fabók Gyula – 2002-ben jött létre. Csak remélni lehe­tett, hogy egy­szer az egész orszá­got átszövő, az ország­ha­tárt is átlépő, egész héten át tartó művé­szeti fesz­ti­vál, a hazai kor­társ fes­té­szet méltó és átfogó sereg­szem­léje lesz.

Az első ren­dez­vényt 2002-ben sike­rült tető alá hozni. A máso­dik évben az ünnep már két­na­pos volt, 2006-ban pedig több mint egy héten át tar­tot­tak az ünnep­hez kötődő ese­mé­nyek. Idén 300 művész két­ezer­nél is több képe lesz lát­ható ország­szerte, sőt csat­la­koz­tak a kez­de­mé­nye­zés­hez szlo­vé­niai, szé­kely­földi és szlo­vá­kiai kiál­lí­tó­he­lyek is.

A ren­dez­vény­so­ro­zat láto­ga­tott­sága és kiál­lí­tó­i­nak száma évről évre nő, célja pedig évek óta vál­to­zat­lan: a fest­mé­nyek művé­szeti szín­vo­na­lá­ból és egye­di­sé­géből adódó érték elis­mer­te­tése, a kor­társ magyar festők és alko­tá­sai iránti közön­ség­sze­re­tet kivívása.

Az eddi­gi­ek­ből is kitű­nik, hogy a Magyar Fes­té­szet Napja min­den évben vál­to­zik, bővül, és egyre nagyobb lép­ték­ben gon­dol­ko­dik. Prog­ram­jait már régen nem csak tár­la­tok és kiál­lí­tá­sok alkot­ják; kon­cer­tek, iro­dalmi műso­rok és moz­gás­szín­házi előa­dá­sok is ünnep­lik a kor­társ festészetet.