Én képeket akarok látni a falakon, hogy újra kinyissák elém a világot…” — Babits Mihály

A Magyar Festészet Napja Alapítvány alapítói a következő kiáltványt fogalmazták meg 2002-ben, hogy népszerűsítsék a magyar festészetet

 „Én képe­ket aka­rok lát­ni a fala­kon, hogy újra kinyis­sák elém a vilá­got…” – írta Babits „Örök­kék ég a fel­hők mögött” című ver­sé­ben. Örök­kék… Ismer­jük ezt a színt? Ismer­jük a szín­ská­la vala­mennyi szí­né­nek hason­ló mély­sé­gű tar­tal­mát?
Tudjuk-e, hogy a szín­rit­mu­sok­nak és gesz­tu­sok­nak milyen han­gu­lat­te­rem­tő ere­je van?
Egész nem­ze­dé­kek, tár­sa­dal­mi réte­gek éle­té­ből maradt ki a fes­té­szet érté­ke­i­nek élmény­sze­rű elsa­já­tí­tá­sa, miál­tal vilá­guk nem képes kinyíl­ni – a szó babit­si értel­mé­ben.

2002 óta hazánk­ban rend­sze­re­sen meg­ün­ne­pel­jük a Magyar Fes­té­szet Nap­ját, ame­lyet októ­ber 18-ra tűz­tünk ki.

Azért erre a nap­ra, mert ekkor ünne­pel­jük Szent Lukács név­nap­ját, aki évszá­za­dok óta a fes­tők védő­szent­je. Ez a nap 2002 óta a fény, a szí­nek, a for­mák és rit­mu­sok, az élő fes­té­szet ünne­pe!

Kér­jük a szak­ma műve­lő­it, művé­szet­tör­té­né­sze­ket, műke­res­ke­dő­ket, műgyűj­tő­ket, társ­mű­vé­sze­ket és min­den­ki mást, aki­nek ked­ves a fes­té­szet, támo­gas­sák kez­de­mé­nye­zé­sün­ket, és a maguk műkö­dé­si terü­le­tén tegye­nek annak érde­ké­ben, hogy ügyünk az egész tár­sa­da­lom közös ügye legyen.

Fel­szó­lít­juk a múze­u­mo­kat, kiál­lí­tó intéz­mé­nye­ket: e napon ren­dez­ze­nek kiál­lí­tá­so­kat, auk­ci­ó­kat, szak­mai tanács­ko­zá­so­kat, társ­mű­vé­sze­ti ese­mé­nye­ket, tár­ják ki kapu­i­kat a minél szé­le­sebb nyil­vá­nos­ság előtt!