Művészeti Akadémia díjazottja 2016 — Szirtes János médiatervező, fotóművész, illusztrátor

Szir­tes János

média­ter­ve­ző, fotó­mű­vész, illuszt­rá­tor

(1954)

1975–1977: Kép­ző­mű­vé­sze­ti Főis­ko­la, Pozsony, gra­fi­ka szak; 1977–1980: Magyar Kép­ző­mű­vé­sze­ti Főis­ko­la, gra­fi­ka szak; 1980–1983: mes­ter­kur­zus, mes­te­re: Erdély Mik­lós. 1978–1984: az Indi­go cso­port tag­ja; 1980: tag­ja a Fia­tal Kép­ző­mű­vé­szek Stú­di­ó­ja Egye­sü­le­té­nek; 1988: tag­ja az Inter­na­ti­o­nal­es Künst­ler Gre­mi­um­nak és a Szent­end­rei Gra­fi­kai Cso­port­nak; a szent­end­rei Vaj­da Lajos Kul­tu­rá­lis Egye­sü­let elnö­ke. 1989: a Magyar Ipar­mű­vé­sze­ti Főis­ko­la adjunk­tu­sa; 1991: Szent­end­rei Művész­te­lep tag­ja; 1997: egye­te­mi docens a Magyar Ipar­mű­vé­szet Főis­ko­lán. 1972-től szám­ta­lan per­for­mansz ren­de­ző­je, részt­ve­vő­je. 1992-től rend­sze­re­sen kiál­lít a Vár­fok Galé­ri­á­ban. 2000: a Magyar Ipar­mű­vé­sze­ti Egye­te­men a Vizu­á­lis Kom­mu­ni­ká­ció Tan­szék Vizu­á­lis Stú­di­u­mok Lát­vány­ter­ve­zé­si Műter­mé­nek veze­tő­je. 2002: habi­li­tá­ció Buda­pest. 2005: egye­te­mi taná­ri kine­ve­zés a Moholy-Nagy Művé­sze­ti Egye­te­men. 2007–2008: a Moholy-Nagy Művé­sze­ti Egye­tem Vizu­á­lis Kom­mu­ni­ká­ció Tan­szé­ké­nek meg­bí­zott tan­szék­ve­ze­tő­je; 2007: a Moholy-Nagy Művé­sze­ti Egye­tem Média Design Szak, majd a Média Design Tan­szék veze­tő­je; 2008–2010: a Moholy-Nagy Művé­sze­ti Egye­tem Vizu­á­lis Kom­mu­ni­ká­ció Tan­szé­ké­nek tan­szék­ve­ze­tő­je. Művé­sze­tét sok­ré­tű­ség és tech­ni­kai sok­fé­le­ség jel­lem­zi. Az akva­rell, gra­fi­ka, olaj, korom, spray, hap­pe­ning, zene-hang egy­aránt sze­re­pel mun­kás­sá­gá­ban. Expe­ri­men­tá­lis művész. A 80-as évek­ben új-eklektikus, exp­resszív gesz­tu­so­kat fest; képei szí­nes, szö­vet­sze­rű felü­le­tet kap­nak, ami­re azután egy újabb, fekete-fehér jelek­ből álló réteg kerül­het. Ezidő­ben per­for­man­sza­i­ban vissza­té­rő mágikus-rituális ele­mek vagy esz­kö­zök a masz­kok, miköz­ben az alkal­ma­zott zene arti­ku­lá­lat­lan, exta­ti­kus “kvázi-zene”. A 90-es évek ele­jé­től finom tex­tú­rá­jú, kor­mo­zott képe­ket, “archa­i­kus”, embe­ri lenyo­ma­to­kat fest. Képe­i­nek nagy részét bekor­moz­ta, vagy­is az ősi népek kultikus-mágikus anya­ga­i­hoz hason­ló­an a tüzet, a füs­töt és a kor­mot hasz­nál­ta fel mun­ká­i­ban. A 90-es évek máso­dik felé­ben újra nagy­mé­re­tű akva­rel­le­ket hoz lét­re. ~nál a fes­tés folya­ma­ta is akció, a kép témá­ja maga a fes­tés mint gesz­tus.

 Szer­ző: Beke Zsó­fia + Gel­lér Judit