…és kel­le­ne még sok száz és ezer,
és kel­le­ne még aztán mil­lió:
tréfás-lila, bor-színű, néma-szürke,
sze­mér­me­tes, sze­rel­mes, riki­tó…”
(Kosz­to­lá­nyi Dezső)

A FÉNY és SZÍN öröm­ün­ne­pe: Magyar Fes­té­szet Nap­ja 2015

A Magyar Fes­té­szet Nap­ja Ala­pít­vány 14. alka­lom­mal szer­ve­zi meg a mára
hagyo­mánnyá vált ren­dez­vény­so­ro­za­tát. 2002-ben civil kez­de­mé­nye­zés­re, Újbu­da
Önkor­mány­za­ta segít­sé­gé­vel indult útjá­ra a prog­ram októ­ber 18-án, Szent Lukács, a
fes­tők és orvo­sok védő­szent­jé­nek ünne­pén. A tizen­há­rom évvel ezelőtt egy­na­pos­nak
indult kor­társ festészet-ünnep az évek során szá­mos ese­ménnyel bővült, s az
elhi­va­tott alko­tók a lel­kes művé­szet­pár­to­lók­kal együtt több héten át vár­ják a
láto­ga­tó­kat térí­tés­men­tes prog­ram­ja­i­kon. Ez évben 300 művész 2000-nél is több
alko­tá­sa lát­ha­tó ország­szer­te. 2015-ben a fény művé­sze­ti alkal­ma­zá­sa­i­nak kér­dé­se
köré szer­ve­ződ­tek a tár­la­tok, kap­cso­lód­va a Fény Nem­zet­kö­zi Éve euró­pai
kez­de­mé­nye­zés­hez. Az ese­mény fővéd­nö­ke Kroó Nor­bert fizi­kus, az MTA ren­des
tag­ja.

A kiállítás-sorozat nyi­tá­nya egy utcai tár­lat. Buda­pes­ten a IX. kerü­let­ben a Bakáts téren
és a Ráday utcá­ban, vala­mint a XI. kerü­let­ben a Gel­lért tér­től a Móricz Zsig­mond kör­té­rig
óri­ás pla­kát­ké­pek nép­sze­rű­sí­tik a kor­társ fes­té­sze­tet. Rend­ha­gyó módon szó­lít­ja meg az
utca embe­rét: főleg azok­nak kínál vizu­á­lis élményt, akik nem szán­nak időt egy kiál­lí­tás
meg­te­kin­té­sé­re.

A Magyar Fes­té­szet Nap­ja főren­dez­vé­nyei gene­rá­ci­ós bon­tás­ban, külön­bö­ző
hely­szí­ne­ken lát­ha­tók.

ÉLŐ MAGYAR FESTÉSZET cím­mel októ­ber 2-án a fia­tal és a közép­ge­ne­rá­ci­ós
kor­társ fes­tő­mű­vé­szek köz­pon­ti tár­la­ta nyí­lik meg, mely­nek ez évben is a Bál­na Buda­pest
ad ott­hont, a Buda­pes­ti Fesztivál- és Turisz­ti­kai Köz­pont Non­pro­fit Kft. segít­sé­gé­vel, az őszi
CAFe Buda­pest Kor­társ Művé­sze­ti Fesz­ti­vál kere­tén belül. A külön­le­ges épü­let biz­to­sí­tot­ta
kör­nye­zet­ben a fest­mé­nyek ket­tős kurá­to­ri kon­cep­ció sze­rint, kor­osz­tá­lyos bon­tás­ban, közös
tér­ben vár­ják a nagy­kö­zön­sé­get. Sch­nel­ler János művé­szet­tör­té­nész válo­gat­ja és ren­de­zi a
Közép­ge­ne­rá­ció, azaz közel száz 40 és 70 év közöt­ti művész kiál­lí­tá­sát, míg a Fia­tal alko­tók,
azaz körül­be­lül har­minc 40 év alat­ti hazai alko­tó bemu­tat­ko­zá­sát iski Kocsis Tibor
fes­tő­mű­vész, kurá­tor fog­ja össze. A meg­hí­vott alko­tók művé­sze­tét egy-egy aktu­á­lis
alko­tá­suk kép­vi­se­li. A kifor­rott képi világ­gal és egye­di stí­lus­sal fém­jel­zett műve­ket
vizu­a­li­tá­suk közös voná­sai alap­ján cso­por­to­sí­tot­ták. Mind­két kor­osz­tály egy-egy kiemel­ke­dő
alko­tói díj­ban része­sül. A kiál­lí­tás képei között 18 órai kez­det­tel kerül sor a Díj­át­adó
gála­ün­nep­ség­re is.
Az immár évti­ze­des hagyo­mány­ra vissza­te­kin­tő Magyar Művé­sze­ti
Akadémia-díj és a Maticska-díj
a leg­ran­go­sabb szak­mai elis­me­rés­sé nőt­te ki magát. Az
ese­mény szí­ne­it gaz­da­gít­ja a FÉNY, a Csík­szer­da kórus és Atlasz Gábor tánc­mű­vé­szei.

Az Életmű-díjak átadá­sá­ra októ­ber 18-án, vasár­nap 17.00 óra­kor kerül sor a
Víga­dó­ban, a Doye­nek kiál­lí­tá­sán.
A bemu­tat­ko­zó alko­tók 70 év fölöt­ti hazai
fes­tő­mű­vé­szek; mar­káns hatást gya­ko­rol­nak az elkö­vet­ke­ző gene­rá­ci­ók kép­ző­mű­vé­sze­i­re és
egy­faj­ta isko­la­te­rem­tő, köve­ten­dő pél­da­ként jár­nak elől. A kiál­lí­tás kurá­to­rai Sza­kács Imre és
Buk­ta Nor­bert fes­tő­mű­vé­szek. A ren­dez­vény a Magyar Művé­sze­ti Aka­dé­mia
Kép­ző­mű­vé­sze­ti Tago­za­tá­nak támo­ga­tá­sá­val való­sul meg. Az ünne­pi ese­ményt Sturcz
János művé­szet­tör­té­nész nyit­ja meg, köz­re­mű­kö­dik Blas­kó Péter szín­mű­vész. A fes­té­szet
ünne­pé­nek kiál­lí­tói között immár évek óta egy-egy meg­hí­vott ország ven­dég­mű­vé­szei is
helyet kap­nak. Idén a buda­pes­ti Oszt­rák Kul­tu­rá­lis Fórum­mal és Salz­burg Tar­to­mány
Művé­sze­ti Szö­vet­sé­gé­vel tizen­egy oszt­rák fes­tő önál­ló kiál­lí­tá­son mutat­ko­zik be a
Viga­dó­ban. A Salz­bur­gi ANZIX tár­la­ton köszön­tőt mond Dr. Ralph Sche­i­de, Auszt­ria
nagy­kö­ve­te, a kiál­lí­tást meg­nyit­ja Susanne Bach­fis­cher asszony, az Oszt­rák Kul­tu­rá­lis
Fórum igaz­ga­tó­ja.

Kiemelt kiál­lí­tá­sok:

A Magyar Fes­té­szet Nap­ja egyik leg­si­ke­re­sebb és a fes­tők között is leg­nép­sze­rűbb
kiál­lí­tá­sa a mini­ké­pek együt­te­se. A 20×20 cm-es vászon­ra készült alko­tá­sok között a díja­zott
mes­te­rek és a fia­tal művé­szek alko­tá­sa­it egy­aránt meg­ta­lál­juk. Mini­a­tűr remek­mű­ve­ik
sze­met gyö­nyör­köd­te­tő­ek és nagy fes­tői kér­dé­sek fel­ve­té­sé­re ins­pi­rál­ják a művé­sze­ket.
A MINIKÉPEK – 100 FESTŐMŰVÉSZ KIÁLLÍTÁSA októ­ber 13-ától lesz lát­ha­tó a
Vizi­vá­ro­si Galé­ri­á­ban, Olescher Tamás galé­ria­ve­ze­tő lel­kes támo­ga­tá­sá­val.
Meg­nyi­tó­be­szé­det Feledy Balázs művé­sze­ti író mond. A zenei alá­fes­tést Tás­kai Anna
(fuvo­la) ésTás­kai Adél (hár­fa), a Far­kas Ferenc Zene­is­ko­la növen­dé­kei adják majd.
A kiál­lí­tás követ­ke­ze­te­sen elke­rü­li a rutint: az önmeg­újí­tást helye­zi elő­tér­be, távol tart­ja
magát a mono­tó­ni­á­tól, s a képi dimen­zi­ók lát­vá­nyos sok­fé­le­sé­gét, a fes­tők vizu­á­lis
afo­riz­má­ját tár­ja a közön­ség elé.

A NŐI VONAL IV. című tár­lat meg­nyi­tá­sa októ­ber 14-én a ren­dez­vény­so­ro­zat
kiemelt ese­mé­nyei közé tar­to­zik. A kiál­lí­tás lét­re­ho­zá­sá­nak egyik oka az volt, hogy a nők
évszá­za­do­kig nem lehet­tek a fes­tő­aka­dé­mi­ák tag­jai.
A négy éve meg­ál­mo­dott kon­cep­ció a női fes­tők érzé­keny­sé­gét, finom rez­dü­lé­sek­re való
fogé­kony­sá­gát, érzel­me­ik lük­te­té­sét kíván­ja lát­ha­tó­vá ten­ni a fes­tő­vá­szon terem­tő
vará­zsá­val. A külön­le­ges tár­lat­nak a B29 Kiál­lí­tó­tér ad ott­hont a Bar­tók Béla úton. Ebben az évben a művé­sze­ti isko­lák tehet­sé­ges diák­jai is bekap­cso­lód­hat­tak az alko­tás­ba. Húsz kor­társ fes­tő művé­re kel­lett para­frá­zi­so­kat készí­te­ni­ük. Har­minc gyer­mek mun­ká­ja is
sze­re­pel a kiál­lí­tá­son. Min­den­ki azt a mun­ká­ját mutat­ja be, amely leg­in­kább fém­jel­zi. A har­minc­öt fes­tő­mű­vész élet­ko­ra min­den kor­osz­tályt fel­ölel. A tíz leg­jobb alko­tást díj­jal jutal­maz­za az ala­pít­vány.
Gas­sa­ma Sza­bó Ber­na­dett művé­szet­tör­té­nész nyit­ja meg a kiál­lí­tást, köz­re­mű­kö­dik a Voi­ce Drops.

A női vonal átível a Para­frá­zis kiál­lí­tás­ba is októ­ber 15-én, ame­lyet a Deák 17 Gyer­mek és Ifjú­sá­gi Művé­sze­ti Galé­ri­á­ban tekint­het­nek meg az érdek­lő­dők. A 14 és 21 év közöt­ti ifjú höl­gyek alko­tá­sa egy-egy tet­szés sze­rin­ti mű alap­ján készí­tett para­frá­zis, mely egyé­ni szín- és for­ma­vi­lág­gal ren­del­ke­zik. A kiál­lí­tók három művé­sze­ti szak­kö­zép­is­ko­la diák­jai: a Jas­chik Álmos Művé­sze­ti Szak­kö­zép­is­ko­la (Buda­pest), a KISKÉPZŐ — Kép­ző– és Ipar­mű­vé­sze­ti Szak­kö­zép­is­ko­la és Kol­lé­gi­um (Buda­pest), illet­ve a Sze­ge­di Tömör­kény Ist­ván Művé­sze­ti Szak­kö­zép­is­ko­la hall­ga­tói közül kerül­tek ki. Gas­sa­ma Sza­bó Ber­na­dett művé­szet­tör­té­nész ismer­te­ti a tár­lat­hoz fűző­dő tud­ni­va­ló­kat. A zenei kere­tet az Ádám Jenő Zene­is­ko­la taná­rai és tanít­vá­nyai adják.

A Magyar Kép­ző­mű­vé­sze­ti Egye­tem gra­fi­ka szak, ter­ve­ző gra­fi­ka szak­irány
hall­ga­tói
ebben az évben első alka­lom­mal kap­cso­lód­nak a szí­nek és for­mák ünne­pé­hez.
Felsz­mann Tamás veze­té­sé­vel a Magyar Fes­té­szet Nap­ja arcu­la­ti és pla­kát­ter­ve­it
készí­tik el.
A művek a www.festeszetnapja.hu olda­lon tekint­he­tők meg.

A József­vá­ro­si Galé­ri­á­ban októ­ber 15-én nyí­ló tár­lat címe: TÓTH MENYHÉRT MŰVÉSZETE A HATVANAS ÉVEKBEN. A válo­ga­tás a Kecs­ke­mé­ti Kato­na József Múze­um kép­ző­mű­vé­sze­ti gyűj­te­mé­nyé­ből készült, Sup­ka Man­na emlé­ke előtt tisz­te­leg­ve. E jeles alka­lom­mal ada­tik át a Sup­ka Man­na emlék­érem is.
Tóth Meny­hért (1904–1980) a XX. szá­za­di magyar kép­ző­mű­vé­szet talán leg­egye­te­me­sebb érvé­nyű élet­mű­vé­nek alko­tó­ja. Öntör­vé­nyű, a saját útját járó művész volt, aki szán­dé­ko­san soha­sem töre­ke­dett arra, hogy az aktu­á­lis nem­zet­kö­zi tren­de­ket köves­se. Egye­dit, érdem­ben utá­noz­ha­tat­lant hozott lét­re, amely euró­pai, egye­te­mes és magyar.

Októ­ber 16-án ren­de­zik meg az immár hagyo­má­nyos­sá vált Fes­té­szet Ünne­pét a XI. kerü­let­ben. A Bar­tók Béla úton, a Móricz Zsig­mond kör­té­rig szá­mos galé­ria kap­cso­ló­dik be az egész napos, ingye­nes, igé­nyes, inter­ak­tív és lát­vá­nyos ren­dez­vény­fo­lyam­ba. Az Újbu­da Galé­ri­á­ban Simon Zsolt kiál­lí­tá­sát Feledy Balázs művé­sze­ti Író nyit­ja meg. Az Ete­le Hely­tör­té­ne­ti Kiál­lí­tó­hely Fabók Gyu­la emlék­ki­ál­lí­tá­sát Vagyócz­ky Károly fes­tő­mű­vész mél­tat­ja. Az Art IX-IX Galé­ri­á­ban Pogány Gábor művé­szet­tör­té­nész tár­lat­ve­ze­té­sé­vel tekint­he­tik meg a vásár­he­lyi Őszi Tár­lat díja­zott­ja­i­nak kiál­lí­tá­sát. A hagyo­má­nyos Csont­váry emlék­táb­la koszo­rú­zá­sa után lát­vá­nyos Fény fes­tés szó­ra­koz­tat­ja a nagy­kö­zön­sé­get, amely a B32 hom­lok­za­tán lát­ha­tó, majd a B32 bel­ső ter­me­i­ben a Fény Misz­té­ri­um című kiál­lí­tást Sipos End­re nyit­ja meg. A nap záró ese­mé­nye a Fény Éve és Csont­váry Koszt­ka Tiva­dar tisz­te­le­té­re ren­de­zett kiál­lí­tás, amely a B32 Galé­ria és Kiál­lí­tó­tér­ben vár­ja az érdek­lő­dő­ket.

Az MROE (Magyar Rajz­ta­ná­rok Orszá­gos Egye­sü­le­te) 50 művész­ta­nár közös orszá­gos kiál­lí­tá­sá­val eme­li a ren­dez­vény­so­ro­zat szín­vo­na­lát. A Ferenc­vá­ro­si Hely­tör­té­ne­ti Gyűj­te­mény­ben a KONTRASZTOK című tár­la­tot tekint­he­tik meg az érdek­lő­dők októ­ber 16-tól, Sza­lai József művész­ta­nár, az MROE elnö­ke nyi­tó­be­szé­dét köve­tő­en. Magyar­or­szág min­den terü­le­té­ről érkez­tek az alko­tók, akik alap­fo­kú művé­sze­ti isko­lák­ban, közép­is­ko­lák­ban és főis­ko­lá­kon taní­ta­nak. Leg­több­jük hiva­tá­sos művész, de sokan kivá­ló rajz­ta­ná­rok, akik nagyon sze­ret­nek fes­te­ni. A leg­töb­ben a nyá­ri művész­te­le­pe­ken készült új mun­ká­kat hoz­ták erre a kiál­lí­tás­ra. A hely­szí­nen meg­tud­hat­juk, hogyan véle­ked­nek vál­to­zó vilá­gunk­ról a művész­ta­ná­rok, s milyen művé­szi kön­tös­be öltöz­te­tik témá­i­kat. Az ese­ményt a kép­ző­mű­vész Sza­bó Csa­lád ének- és gitár­elő­adá­sa szí­ne­sí­ti.

A Magyar Fes­té­szet Nap­já­hoz hagyo­má­nyo­san kap­cso­lód­nak nagyobb vidé­ki váro­sok. Az ország szá­mos tele­pü­lé­sén, köz­tük Szol­no­kon is izgal­mas képi világ­ra buk­kan­hat­nak azok, akik ellá­to­gat­nak a ren­dez­vé­nyek­re. A Szo­bosz­lai Galé­ria az Ég és föld című kiál­lí­tást mutat­ja meg az értő közön­ség­nek októ­ber 17-én. A Párat­lan páro­sok soro­zat tavaly októ­ber­ben, a Magyar Fes­té­szet Nap­ja kiemelt ren­dez­vé­nye­ként Lóránt János Deme­ter Munkácsy-díjas fes­tő­mű­vész és Lous Stu­ijf­zand kép­ző­mű­vész közös bemu­tat­ko­zá­sá­val kez­dő­dött. Az idén Sulyok Gab­ri­el­la Munkácsy-díjas gra­fi­kus­mű­vész és Tenk Lász­ló Munkácsy-díjas fes­tő­mű­vész első közös tár­la­tá­ra vár­ják az érdek­lő­dő­ket. A meg­nyi­tó beszé­det Vere­bes György, az MFN Ala­pít­vány alel­nö­ke mond­ja.

A Duna Tele­ví­zió volt a kez­de­tek­kor az egyik leg­na­gyobb média­tá­mo­ga­tó­ja az ese­mény­nek, majd 2011-ben a meg­újult köz­mé­dia is a ren­dez­vény mel­lé állt és műso­ra­i­val messzi­re eljut­tat­ta a magyar fes­té­szet hírét. A 2015-ös év ese­mé­nye­it nyo­mon követ­he­tik a köz­mé­dia csa­tor­ná­in: az M1-en, a Dunán és a Kos­suth rádió műso­ra­i­ban.

DÍJAK:
A szak­ma ran­gos elis­me­ré­sek­kel díjaz­za a leg­jobb­nak ítélt művé­sze­ket.
Az Élet­mű díjat egy 70 év felet­ti doyen kap­ja. Az Élet­mű­díj dön­tő­bi­zott­sá­gá­nak tag­jai a koráb­bi díja­zot­tak, a Magyar Fes­té­szet Nap­ja kura­tó­ri­u­má­nak fel­kért tag­jai, illet­ve a kul­tu­rá­lis tár­ca egy kép­vi­se­lő­je, hiszen évről évre a minisz­té­ri­um áll­ja a díj­jal járó egy­mil­lió forin­tos jutal­mat. Jelölt az a 70. élet­évét beöl­tött mes­ter lehet, aki mögött több évti­ze­des, elis­mert élet­mű áll, mun­kás­sá­ga pedig isko­la­te­rem­tő volt.
A Magyar Művé­sze­ti Aka­dé­mia fes­té­sze­ti díja a magyar fes­té­szet, így a hazai kul­tú­ra ápo­lá­sá­nak elis­me­ré­sé­ért jár egy közép­ge­ne­rá­ci­ós fes­tő­nek. A díj a Magyar Fes­té­szet Nap­ja Ala­pít­vány kura­tó­ri­u­ma és a Magyar Művé­sze­ti Aka­dé­mia dön­té­se alap­ján ada­tik át. Anya­gi hát­te­rét, ötszáz­ezer forin­tot, a Magyar Művé­sze­ti Aka­dé­mia biz­to­sít­ja. A díj min­den­ko­ri oda­íté­lé­sé­nél a kura­tó­ri­um fon­tos­nak tart­ja, hogy a jelöl­tek mun­kás­sá­ga túl­mu­tas­son a műte­rem és a kiál­lí­tó­te­rek fala­in. Fon­tos, hogy művé­sze­tük hatást gya­ko­rol­jon az elkö­vet­ke­ző generáció/generációk kép­ző­mű­vé­sze­i­re és egy­faj­ta köve­ten­dő pél­da­ként jár­jon elől szá­muk­ra. Ezen túl­me­nő­en a kura­tó­ri­um igyek­szik olyan jelöl­te­te­ket kiál­lí­ta­ni, és így sza­va­zás­ra bocsáj­ta­ni, aki­nek (a mai tudá­sunk sze­rint) a mun­kás­sá­ga az egye­te­mes és magyar fes­té­szet, kép­ző­mű­vé­szet terén is meg­ha­tá­ro­zó.
A Matics­ka Jenő-díjat egy 40 év alat­ti fia­tal tehet­ség kap­ja a vele járó ötszáz­ezer forint­tal. A fia­ta­lon elhunyt nagy­bá­nyai fes­tő­te­het­ség­ről elne­ve­zett Matics­ka Jenő-díjat az a pro­fesszi­o­ná­lis fia­tal alko­tó kap­ja, aki­nek mun­ká­it a szak­ma is korán elis­me­ri.

HÁTTÉR:
Múlt:
a Magyar Fes­té­szet Nap­ja ünne­pét elő­ször 2002-ben ren­dez­ték meg Buda­pes­ten, civil kez­de­mé­nye­zés­re, Szent Lukács, az orvo­sok és a fes­tők védő­szent­je nap­ján. A kor­társ fes­té­sze­ti sereg­szem­le meg­ál­mo­dói – Brá­da Tibor, Zsol­nai Gábor, Bayer Ilo­na, Szent­györ­gyi József és Fabók Gyu­la – és köve­tő­ik a fest­mé­nyek művé­sze­ti szín­vo­na­lá­ból és egye­di­sé­gé­ből adó­dó érték elis­mer­te­té­se, a kor­társ magyar fes­tők és műve­ik irán­ti közön­ség­sze­re­tet kiví­vá­sa mel­lett évről évre külö­nö­sen nagy hang­súlyt fek­tet­nek a társ­mű­vé­sze­tek jelen­lé­té­re a foko­za­to­san fesz­ti­vál­lá duz­za­dó prog­ram­so­ro­zat­ban. A hagyo­má­nyos ele­mek – egyéni- és gyűj­te­mé­nyes kiál­lí­tá­sok, műhely­be­szél­ge­té­sek és kon­cer­tek – mel­lett inter­ak­tív performance-ok, workshop-ok, szim­pó­zi­u­mok és több más inno­va­tív műsor­elem is gaz­da­gít­ja a ren­dez­vé­nye­ket.

Az Élő Magyar Fes­té­szet kiál­lí­tás kurá­to­ri kon­cep­ci­ó­ja
A tár­la­ton mint­egy 150 művész egy-egy képét mutat­ják be, ezzel is tisz­te­leg­ve a fes­té­szet, mint művé­sze­ti ág és mes­ter­ség előtt. Zárt kurá­to­ri kon­cep­ci­ót nem alkal­maz­tak, így kizá­ró­la­gos­sá­go­kat sem fogal­maz­tak meg. Egy fő szű­rőt azon­ban hasz­nál­tak: csak aktív, pro­fesszi­o­ná­lis fes­tő­mű­vé­sze­ket kér­tek fel a kiál­lí­tá­son való rész­vé­tel­re.

Ennek meg­fe­le­lő­en a kiál­lí­tás ren­de­zé­se­kor bár­mi­ne­mű kurá­to­ri szem­lé­let meg­je­le­ní­té­sé­re van mód, így a fiatal- és közép­ge­ne­rá­ci­ót külön szek­ci­ó­ban, de egy lég­tér­ben mutat­ják be, míg a kor­osz­tá­lyo­kon belül négy-öt sti­lá­ris bon­tás­ban ins­tal­lál­ják a kiál­lí­tást.

Fia­tal fes­tők kiál­lí­tá­sa
A kiál­lí­tás címe: Idé­ző­jel

A kor­társ magyar fes­té­szet leg­fi­a­ta­labb gene­rá­ci­ó­ja érdek­lő­dés­sel tekint az euró­pai kor­társ fes­té­sze­ten végig­söp­rő jelen­ség­re, miköz­ben defi­ni­ál­ja önma­ga hely­ze­tét saját loká­lis fes­té­sze­ti hagyo­má­nyán belül. Fia­tal­sá­gá­ból adó­dó­an bát­ran és gyor­san rea­gál az aktu­á­lis folya­ma­tok­ra, a sokat emle­ge­tett bel­ga, lip­csei, kolozs­vá­ri fes­té­sze­ti nyel­ve­zet­re. Fel­is­me­ri azt, hogy saját egyé­ni arcá­nak hason­ló­sá­gai és különb­sé­gei csak egy átfo­gó euró­pai kul­tu­rá­lis fes­té­sze­ti múlt és jelen tük­ré­ben fogal­maz­ha­tók meg. A jelen ide­jű hazai fes­té­szet irá­nya magá­ban fog­lal­ja a 19. és 20. szá­za­di figu­rá­lis isko­lák tisz­te­le­tét Hol­lósy Simon­tól Rud­nay Gyu­lá­ig. Nagy jelen­tő­sé­get tulaj­do­nít Moholy-Nagy Lász­ló és Kas­sák Lajos konst­ruk­ti­vis­ta, euró­pai szín­té­ren kitel­je­se­dett fes­té­sze­té­nek is. Mind­ezen túl pedig egy­re gyak­rab­ban azo­no­sul az Euró­pai isko­la mes­te­re­i­nek szür­re­á­lis érzé­keny­sé­gé­vel. A fia­tal gene­rá­ció ezen tra­dí­ci­ók tük­ré­ben fogal­maz­za meg tehát stí­lus­je­gye­it. A kiál­lí­tá­son bemu­tat­ta­tik a leg­fi­a­ta­labb gene­rá­ció szem­lé­let­mód­ja, amely magá­ba fog­lal­ja a fris­ses­ség gon­do­la­tát, a fia­tal­ság bátor­sá­gát, a jelen­sé­gek­re adott gyors rea­gá­lá­si képes­sé­get.
A Magyar Fes­té­szet Nap­ja Fesz­ti­vál 2015. évi tár­la­tán öt tema­ti­kus cso­port­ban mutat­ja meg a kurá­tor a fia­tal gene­rá­ció fes­té­sze­ti látás­mód­ját.

A közép­ge­ne­rá­ció kiál­lí­tá­sa
A kiál­lí­tás címe: Off­line meg­osz­tás

A közép­ge­ne­rá­ció fes­tő­mű­vé­sze­i­nek kiál­lí­tá­sa ará­nya­it tekint­ve talán a ren­dez­vény leg­je­len­tő­sebb prog­ram­ja. Itt mutat­ko­zik be a nagy­kö­zön­ség előtt közel 120 kor­társ alko­tó. Oly­annyi­ra külön­bö­ző fes­tői vilá­gok talál­koz­nak ebben a tér­ben, ame­lyek együt­tes sze­rep­lé­se más­hol elkép­zel­he­tet­len len­ne. Leg­főbb szán­dé­kuk, hogy a sok­fé­le­sé­get fel­vál­lal­va a leg­kü­lön­bö­zőbb irány­za­to­kat vonul­tas­sák fel. A ska­tu­lyá­kat lehet­ne sorol­ni az op-arttól, a geo­met­ri­kus fes­té­sze­ten át, a lírai abszt­rak­tig, és vissza a gesz­tu­son, a neo-dadán át egé­szen a meta­fi­zi­kus fes­té­sze­tig, de ennél sok­kal érde­ke­sebb­nek tűnik az egyé­ni vizu­á­lis nyel­ven meg­szü­le­tő, majd sze­mé­lyes mito­ló­gi­ák­ká for­má­ló­dó élet­pá­lyák egy-egy darab­já­ban ész­re­ven­ni és befo­gad­ni az egye­te­mes képi kódok és arche­tí­pu­sok mel­lett a művész sze­mé­lyes szán­dé­kát – legyen ez a befo­ga­dás tuda­tos, vagy tudat alatt műkö­dő.

A Magyar Fes­té­szet Nap­ja 2015 köz­pon­ti kiál­lí­tá­sa első­sor­ban ünnep: azok szá­má­ra, akik maguk is fes­tő­mű­vé­szek, illet­ve azok­nak, akik műked­ve­lők, műér­tők, vagy lai­kus műél­ve­zők. Emel­lett lehe­tő­ség a kor­társ kép­ző­mű­vé­szet­tel való talál­ko­zás­ra azok­nak, akik egyéb­ként rit­kán, vagy soha nem lát­nak kor­társ fest­mé­nye­ket. E kiál­lí­tás szak­mai fórum is: talál­ko­zá­si pont az alko­tók, a galé­ri­á­sok, mecé­ná­sok és művé­szet­tör­té­né­szek szá­má­ra. Sokan közü­lük csak a kiál­lí­tás apro­pó­ján talál­koz­nak, éven­te egy­szer, ebben a tér­ben.

A kiál­lí­tás címe több jelen­tést hor­doz. Egy­fe­lől önel­lent­mon­dás, hiszen off­line nem lehet meg­osz­ta­ni képi tar­tal­ma­kat, miköz­ben a fes­té­szet való­sá­ga nagyon is off­line, gon­dol­junk csak a vászon esé­sé­re, a ter­pen­tin sza­gá­ra, az olaj­fes­ték sajá­tos fényé­re. Ez rámu­tat a fes­té­szet befo­ga­dá­sá­nak talán leg­fon­to­sabb kri­té­ri­u­má­ra: az autop­szi­á­ra, azaz a saját sze­münk­kel való meg­bi­zo­nyo­so­dás­ra, ami a vir­tu­á­lis galé­ri­ák korá­ban igen fel­ér­té­ke­lő­dő szem­pont­tá vált, hiszen egy moni­to­ron meg­je­le­nő fest­mény min­dig tor­zít­va adja vissza a vászon felü­le­tén meg­je­le­nő pig­ment hatá­sa­it.

A meg­osz­tás mai nyelv­ben hasz­nált mind­két értel­mét meg­ta­lál­hat­juk a cím­ben. Meg­osz­ta­ni vala­ki­vel egy tar­tal­mat, egy fest­ményt, egy gon­do­la­tot önma­gá­ban is elő­re vivő, érté­kes cse­le­ke­det. Egy közös­ség meg­osz­tott­sá­ga azon­ban soha nem elő­re, hanem min­den eset­ben csak hát­ra­fe­lé moz­dít. Ez a kiál­lí­tás azon­ban off­line meg­oszt, azaz a való­sá­gos tar­tal­ma­kat dob be a közös­be, hogy onnan min­den­ki azt vegye ki, ami szá­má­ra a leg­in­kább befo­gad­ha­tó.