Van-e neme a tehetségnek?

Női vonal a Ferencvárosban

Női vonal cím­mel nyí­lik fes­té­sze­ti kiál­lí­tás szep­tem­ber 19-én a Ferenc­vá­ro­si Hely­tör­té­ne­ti Gyűj­te­mény falai között. A kiál­lí­tás­hoz szim­pó­zi­um is kap­cso­ló­dik, amely­re a szer­ve­zők négy elő­adót hív­tak meg, hogy ref­lek­tál­ja­nak a kor­társ magyar fes­tő­mű­vész­nők nem­zet­kö­zi és hazai hely­ze­té­re.

A kiál­lí­tott alko­tá­sok, sőt, talán min­den alko­tás azt mutat­ja be, hogyan rea­gál a művész a min­den­na­pok feszült­sé­gé­re és szép­sé­gé­re, milyen az érzés – és gon­do­lat­vi­lá­ga. Diszk­ri­mi­ná­ci­ó­ról még ma is beszél­he­tünk, annak elle­né­re, hogy min­den­ki egy­ként vall­ja: a művé­szet­nek nincs neme, csak minő­sé­ge van.

A fes­tő­nő, mint foga­lom, évszá­za­do­kig annyi­ra rit­ka volt, hogy az egész vilá­gon csak néha buk­kant fel egy-egy. A hiva­ta­los művész­kép­zés­ben nők nem vehet­tek részt, a szi­gor csak a XX. szá­zad ele­jén kez­dett oldód­ni, addig inkább csak emlé­ke­ze­tes kivé­te­lek vol­tak − vezet be a női fes­té­szet múlt­já­ba Vin­c­ze Angé­la, fes­tő­mű­vész, a most nyí­ló, Női vonal tár­lat kurá­to­ra.

Bár ren­ge­teg tehet­sé­ges női fes­tő van Magyar­or­szá­gon (is), a nagy meg­ren­de­lé­sek, mun­kák és díjak még min­dig a fér­fi­ak­nál lan­dol­nak. Mi erre a jelen­ség­re aka­runk rea­gál­ni azzal, hogy ötven fes­tő­nő képe­it gyűj­töt­tük össze a leg­fi­a­ta­lab­bak­tól a doye­ne­kig.

A kiál­lí­tott szer­zők között sze­re­pel Maro­si Júlia, Biká­csi Dani­el­la, Klein­heincz Mag­dol­na, Kraj­cso­vics Éva, Mayer Ber­ta, Vere­bics Ágnes, Makó Judit, de per­sze nem lehet mind az 50 nevet fel­so­rol­ni.

A beszél­ge­tés 13.30-kor kez­dő­dik a meg­hí­vott elő­adók, Feledy Balázs, Sza­bó Noé­mi, Kiss Zol­tán, Sza­kolczay Lajos rész­vé­te­lé­vel. A tár­lat októ­ber 29-ig vár­ja a láto­ga­tó­kat.